Miniankétunkban a Kerekes Tamás által feltett igen aktuális kérdésére szeretnénk választ kapni: „Mi a véleménye Önnek a z E-bookról? Divatjelenség, amelyik eltûnik, megél a hagyományos könyv mellett vagy legyőzi azt?”
A válaszokat a beérkezés sorrendjében közöljük az ismert címen: kafe.hhrf.org.

Véleményt mond: Keszthelyi György, Dancs Artur, Damó István, Cseke Gábor

Keszthelyi György:

Ehhez csak röviden tudok hozzászólni: ilyesmi nekem nem kell és életem végéig nem fog kelleni.

Dancs Artur:

Nem is értem ezt a kérdést… A könyv mindenképpen könyv, ha e, ha nem. Olyan, mint a bor. Akkor is bor, ha a vastagfalú vizespohárból iszom, s akkor is, ha karcsú talpas pohárból. Sőt, csuporból is jólesik. Ha jó. De manapság, a repülőn például már dobozolva is lehet a legjobb minőségi borokat találni praktikus és biztonsági szempontból telitalálat. Nyilván, nem fogok egy gyertyafényes vacsorára dobozolt bort feltenni, akkor sem, ha az a világ legdrágább bora is. Csak mert nem. De mennyire praktikus ugyanakkor! Mint az e-könyv. Aki nem utazik sokat, talán nem értékeli, mint a dobozos fajbort sem. Mert nem tudja, hogy sem a metróra, sem a buszra, sem a világok közti utazásokra nem vihetsz magaddal 5-6 könyvet, hogy mindig a hangulatodnak megfelelőt kapd elő – márpedig én nagyon „hangulatos” vagyok, s általában 4-5 elkezdett könyvem van, van, amelyik évekig van megkezdve, van, amit napok alatt, vagy órák alatt elnyalok.
A könyv egy fogalom. S aki szereti, az szereti azt minden formájában. A forma csak technikai és gyakorlati kérdés.
A könyv meg könyv.

Damó István:

Az E-book nem hiszem, hogy divatjelenség lenne, csak a technika szülte lehetőség. Párhuzamosan fog élni a hagyományos könyv mellett. Amikor a XIX. században megjelent a fotográfia, mindenki a festészet halálát jósolta. Hasonló jelenség borzolta a kedélyeket a film megjelenésekor is. Ennek okán a színház halálát jövendölték. Az eredmény mind két esetben: két önálló művészeti műfaj született. Az előbbi kettő sem halt meg. Az az érzésem, hogy hasonló jelenséggel állunk szemben az E-book esetében is. Akinek a könyv, mint tárgy, más esetben, mint műtárgy jelent valamit, az nem fog tartósan E-book olvasó lenni. Kétség kívül, megvan a gyakorlati előnye is: a könnyebb hordozhatóság, a könnyebb hozzáférés bármikor, bármilyen körülmények között, amennyiben van egy lejátszásra alkalmas készülék. Azt hiszem, hogy semmi nem tudja helyettesíteni egy kényelmes ülőalkalmatosságba süppedve olvasott élményt. De a meghitt hangulatot sem. E-book olvasóként nem tudsz hedonistává válni. Megszállottá talán, de az már egy más világ lesz.

Cseke Gábor:

Ha elfogadjuk, hogy létezik könyv úgy is mint kőtábla, papirusztekercs, kódex, nyomtatvány, elektronikus könyv, hangoskönyv, no meg az a fajta könyv is, amit Ray Bradbury Fahrenheit 451 című művében találnak ki az égetnivaló könyvek rejtegetéséért üldözött és szabadcsapatokba szerveződött, erdőkben bujdosó polgárok – mindenikük egy-egy féltett irodalmi remekművel azonosul s őrzi, akár az életét vagy a szeme világát -, akkor megkapjuk a könyv eddig bemérhető fejlődési ívét. Azt pedig nyugodtan tekinthetjük akár válasznak is a kiinduló kérdésre. Amúgy Dancs Artur véleménye áll legközelebb hozzám. Csakhogy: e-könyvkiadók (forgalmazók, kereskedők, konvertálók stb.) nagyon szeretnék elhitetni velünk, hogy csak az az igazi e-könyv, amit ők adnak ki és csakis pénz ellenében tudunk letölteni, majd elolvasni. Sajnos, ez egyáltalán nem könyvbarát, hanem merő kereskedői szemlélet, amely szerint minden pénzbe kerül (hamarosan már a levegő is!). Ezzel szemben az e-könyvet csakis az minősítheti, hogy – megfelelő eszközzel – bármikor, bárhol és bárki szabadon elolvashatja.

1. Kerekes Tamás:
   2013. október 5. 11:54

   ok

2. Gergely:
   2013. október 7. 07:17

   Ha már a pénzrõl esett szó, hadd jegyezzem itt meg, hogy tulajdonképpen a pénz határozza meg az ebook jövõjét. Hadd éljek egy példával: míg az Egyesült Államokban olcsón lehet „szöveget” vásárolni, igen kiterjedt az ebook használata. Svédországban ezzel szemben inkább kölcsönöznek, ebookot is lehet a közkönyvtárakból, de mivel a könyvtárak igen rossz szerzõdést kötöttek a kiadókkal, sokat fizetnek egy kölcsönért, tehát keveset tudnak vásárolni (maguknak, vagyis a kölcsönzõiknek), következésképpen a kereslet nem nagy az ebook iránt, mint ahogy attól az országtól el lehetne várni, amelyik a számítógépek terén a világ elsõi közé tartozik. Ugyanaz a helyzet erdélyi vonatkozásban az ebookok esetében is, ápropó anyagiak, mint ami az internetezés terén történt: Erdélyben jópár évvel késõbben kezdtek el internetezni. S mért csodálkoznánk… amíg a betevõ falat elõteremtése probléma, addig kevesen ebookoznak.

3. Keszthelyi György:
   2013. október 7. 11:51

   Erdélyben (és persze egész Romániában) megnehezedett, szinte ellehetetlenedett a könyvvásárlás. A lelket gazdagító szavak ellenszenves „elpiacosodása” késztetett a fenti bejegyzésre. Akinek viszont élethelyzete által elengedhetetlenül fontos és megengedheti magának, olvassa boldogan az e-bookot. Nekem marad Gutenberg úr és az ő másféle varázsa.

4. Gergely:
   2013. október 7. 14:54

   Damó mestertõl kérdeznék: te mûvészlkönyveket készítettél. Mû-tárgyakat, amik könyvre emlékeztettek. Lesz mûvész e-book is szerinted?