III. Pénz

A pénz. A rulettozáshoz meg a kártyajátékokhoz nélkülözhetetlen. Ezért aztán az emberek mindent hajlandók elkövetni azért, hogy pénzhez jussanak. Lopnak, csalnak, rabolnak, csempésznek, sikkasztanak, orgazdálkodnak, sőt némelyek odáig fajulnak, hogy dolgozni is hajlandók, csakhogy pénzhez jussanak. Ez utóbbi ritkán vezet nagyobb összegekhez.

Ez a dolgozás is megér egy misét, hogy hirtelen nem is tudom melyik királyi szaktárs elődömet is bevonjam a társalgásba. Mert ifjú és bohó koromban, amikor még a rovott múltú tettestársainak szava elmegy az ember füle mellett, én is megpróbálkoztam ezzel a pénzkeresési lehetőséggel. És elmondhatom, hogy kétféle munka van. Úgy s mint a bádogos és a teniszező. Ez két tipikus. A bádogos fönt van a tetőn, veszélyes munka (azokra, akik alatta eljárnak, bármikor rájuk eshet), és nagyon utálja a dolgot. Miért csinálja? Hát azért, mert pontosan tudja, hogy ennyi meg annyi négyzetméter bádogozás, az pontosan annyi meg ennyi pénz. Többet bádogoz, több pénze van. Akárhogy utálja, mindig többet akar bádogozni, ki tudja számolni. Aztán az a vége, hogy leesik, mert mindig többet és többet bádogoz. A teniszező az meg szereti azt, amit csinál. Szép ruhában elegánsan hajladozni, egy kis aprópénzt adni a labdaszedő fiúknak, elkápráztatni a bámészkodó hölgyeket. Ilyesmi. A teniszező még fizetne is azért, hogy teniszezhessen, de inkább őtet fizetik ezért, sokkal jobban, mint a bádogost. Szóval én azt mondom, hogy csak az a munka, amit nem szívesen csinál az ember, a többi meg szórakozás. A szórakozást sokkal jobban megfizetik. Ha munkának nevezik.

A kikötőben is ugyanez megy. A zsebtolvaj, aki egész nap gyúródik a tömegben, inkább bádogos, a rablók inkább sportolók. És a kikötőben, hogy váratlan fordulattal az epizódok után visszatérjünk a vezérfonalhoz, a pénzt művésziesebben kezelik. Nekem elhihetik. Erre születni kell. Például a kölcsön meg az adósság. A királyok meg úri gengszterek esetében lovagias ügy meg becsületbeli kötelesség, aztán főbe lövik magukat, amikor lejár a határidő. Ami egy nagy marhaság. Megkapja ettől a hitelező a pénzét? Nem. Akkor minek a cirkusz? El lehet intézni néhány pofonnal. Már ha nem erősebb az adós. De hát nézze meg mindenki, kinek ad kölcsön! Kölcsönt viszont csak úgy adjunk, hogy soha nem látjuk viszont a pénzünket. Ha ez tiszta előttünk, akkor nagyobb meglepetések ezen a térségen nem érnek bennünket.

Pénzünket soha ne tegyük bankba, ne fektessük kötvénybe vagy állampapírba, ne hordjuk magunknál, és ne rejtsük olyan helyre, ahol úgy gondoljuk, senki se találhatja meg. A bankokat kirabolják, bennünket leütnek, a kötvényekkel, állampapírokkal becsődölnek, lakást föltörik, rejtekhelyet megtalálják, és a készpénz folyamatosan értéktelenedik.

Legbiztosabb megoldás elindulni az első kaszinó vagy fogadóiroda felé. Legalább szerez magának az ember egy jó estét. Hogy mi a teendő, ha véletlenül nyernének, és megsokszorozódik a pénz és a gond? Ne féljenek ettől.

1-ső Don Fülig de James

1. Rozek Enikô:
   2010. július 22. 07:17

   Sok igazság van e történetben,de a szerencsjátékokat nem tartom jó ötletnek.