Elekes Ferenc: Bajor
Mániám, hogy sokszor fölkelek éjnek idején, és előadást tartok a falaknak, a függönyöknek, a székeknek, a virágoknak. Mindennek, ami a szemembe ötlik hirtelen.
De csönd vesz körül, kínos csönd, és a csönddel nehéz értekezni. Találomra kérdéseket teszek föl magamnak, minél nehezebb kérdéseket.
Az éjjel azt a kérdést tettem föl magamnak, mire valók ezek a dolgok, amelyek körülvesznek engem?
Itt vannak például a függönyök. Nem jók semmire. Csak a fényt veszik el tőlem, a kilátást, belátni ide nem lát be senki, csak az ég madarai. De az ég madarai sem néznek be hozzám, csak röpködnek erre-arra, napközben sok a dolguk, éjjel pedig lehajtják fejüket egy ágra, falevélre.
Évekkel ezelőtt történt, hogy Bajor Andor kiszökött a kórházból, s éjnek idején, pizsamásan becsöngetett hozzánk. Hogy beszélgessünk. Kérdem, hát miről beszélgessünk, Bandi? Azt mondja, mindegy. Például a fecskék szokásairól.
– Éjnek idején a fecskék szokásairól beszélgessünk? – kérdem. Erre azt feleli, arról. Miért ne? Minden egyebet már többször megbeszéltünk.
És beszélgettünk a fecskék szokásairól. Hogy hol szeretnek fészket rakni, miképpen gondozzák fiókáikat, s ősszel, ha útra kelnek, hová és meddig röpülnek.
A cigarettát egymás után szívtuk, megtelt a szoba sűrű füsttel. Kérdem, jónak látja-e, ha elhúznám a függönyt, s megnyitanám az ablakot, menjen ki valamennyi ebből a gomolygó méregből? Azt mondja, nagyon jónak látja, csak arra vigyázzak, nehogy megijesszek egy fecskét, ha véletlenül épp az ablak párkányán talált volna meghúzódni, aludni.
Elhúzom a függönyt, kinyitom az ablakot, s hát ott ül velem szemben egy fecske.
Pusztai Péter rajza
2013. október 8. 06:32
Nem fecske volt az, hanem a Securitáté fecske képében
2013. október 8. 06:44
Tamás, a vicc az vicc, de ez a váratlan „leütés” teljesen politikamentes.
2013. október 8. 08:41
Mindez valóban pontosan így történt. Bajor míg élt, amikor találkoztunk, mindig fölidéztük ezt a váratlan helyzetet.
Családomban, ha véletlenül madarakról beszélgetünk, ezt az ablakban kuporgó fecskét azóta is emlegetjük.
2013. október 8. 12:41
Hiszen én nem vontam kétségbe a leírtakat. És azok az idõk olyan „viccesek” voltak. Humorizálni róla a bentlakásban a barátokkal szoktunk ilyen akasztófahumor szinten. Mert semmi som volt politikamentes. Az egész különben onnan származik, hogy tegnap este Tömöry Péter anekdotáit olvastam, rám ragdt a hangulat.
2013. október 8. 14:32
Voltak politikamentes dolgok, Tamás. 34 évet éltem abban a rendszerben, sok derűs emlékem van még akkor is, ha a háttérben ott leskelődött a szekusfecske. Most másképp fintorog az élet. Gúnyosabban. Nem éri meg tárgyalni itt róla.
2013. október 8. 15:09
De azért ez a szabad gondolatok helye, mégis… Tamásnak ez jut az eszébe. Neked, Gyurka, más. Vigye el a fecske!
2013. október 8. 15:14
Persze, Gábor. A viccet ki ne szeretné? És annak különböző válfajait? Nekem nem ellenszenves a Tamás hozzászólása, mindössze arra utaltam, hogy Elekes Ferenc utolsó mondata nem viccnek volt szánva. Tamás gondolatmenete is elkalandozik, mint bárkié.
2013. október 8. 18:12
Nem tudom megállani, hogy elhallgassam: ennek a Keszthelyinek megint igaza van! Azt írja,
„nem éri meg tárgyalni itt róla.”
Ma éppen a könyveim közt keresgéltem valamit, s rábukkantam Erdélyi Lajos, régi munkatársam könyvére, amelyben a régi zsidó temetők művészetéről ír. Van itt egy dedikáció, lemásolom: „Frici úrnak azzal a tiszteletteljes megjegyzéssel, hogy NEM ELÉG NEM ODAFIGYELNI idönként, nagyon oda kell figyelnünk, lelkiismeretünk megőrzése okából. Barátsággal, E.Laló, Marosvásárhely, 1980 augusztus
Harminc éven át dolgoztunk egyazon szerkesztőségi szobában, jól látta, hogy engem csakugyan nem érdekelnek a politikai dolgok. Ezért figyelmeztetett, hogy azért oda kell figyelnünk, mert a lelkiismeretünkről van szó.
Én inkább sakkoztam Laziccsal. Lelkiismeretemmel sem sokat törődtem. Mert soha nem furdalt. Márpedig a lelkiismeret természete, hogy furdalja az embert. Ha van miért.
Akinek MA megéri, hogy politikáról tárgyaljon, vagy nincs egyéb, ennél fontosabb dolga, vagy pedig megfizetik neki fáradozásait. Az utóbbi feltételezésem azokra érvényes, akiknek mestersége a politika. Akik politikából élnek.
Az lenne jó, ha ezt a Káfét messzire elkerülné a politika.
2013. október 8. 18:51
Ez azért durva: soha nem furdalt a lelkiismereted. Szerencsés ember vagy. De nem irigyellek ezért.
2013. október 8. 19:18
A Káfét nem kerülheti el a politika, mert nem kietlen szigeten élünk, hanem a társadalomban. Hogy nem agitálunk, s hogy nem páthovatartozás szerint választjuk meg a szerzõinket, az más dolog.
2013. október 9. 02:26
Azt mondod Gábor, durva dolog, hogy engem soha nem furdalt a lelkiismeretem.
Politikai szerepléseim miatt csakugyan soha nem furdalt. Mert soha nem volt a politikai életben szereplésem. Tőlem soha nem függött senki. Ezért van az, hogy nekem még pályafutásom sincs. És valóban szerencsés ember, akinek nincs pályafutása. Még tanítani is csak ott taníthattam, ahol valaki elment szülési szabadságra. Az Ifjúmunkásnál sokáig napszámosként dolgoztam.(zilier) Akárcsak a Dali felesége. Az Erdélyi Figyelőnél a takarítónőn kívül mindig én voltam a legalacsonyabb beosztásban. Onnan pedig ebben a rendszerben dobott ki Zseka. Mégpedig úgy, hogy üzent, ki vagyok rúgva.
Igazad van abban, hogy nem irigyelsz engem. Ezen egy csöppet sem csodálkozom.
Gergelynek abban van igaza, hogy nem kerülhetjük el a politikát. Pedig eléggé kietlenné vált az a sziget, ahol élünk: ember embernek farkasa. Ez már nem igazi társadalom, hanem egy összevisszaság, amelyben eligazodni nem lehet. Úgy működik, mint a lejtőn magától elindult szekér: megy neki ároknak, bokornak, ameddig a kerekei forognak. Ezt a kerékforgást hívják működésnek.
Az, hogy a Káfé milyen szempontok szerint választja meg a szerzőit, az a célkitűzésétől függ. Azt pedig már az elején meghatározta. De nem mindig tartja be saját célkitűzését, inkább igazodik ahhoz, amit lát ebben az összevisszaságban.
Azért sokszor roskadok magamba, látván, mennyire bűnös, elfuserált ember voltam, s vagyok. Nincs az a rendszer, mely nekem tetszene. Az is zavar, ha rend van az asztalomon. Akkor érzem jól magam, amikor rendetlenség vesz körül, s ebben a nemtörődömségben valahogy mégis eligazodom. Néha azt hiszem, nem is tartozom a normális emberek közé: például nincsenek barátaim. Esetleg egy, vagy kettő. Több mobilom van, mint olyan telefonszámom, amit föltétlen föl kellene hívnom.
Most már nem változtatok magamon. Lehet rólam elítélő véleményetek. Ítéljetek el!
2013. október 9. 07:25
Friciúr, egy dolgot szeretnék még megjegyezni, s azzal a magam részérõl le is zárnám a purpárlét: hogy a saját szövegeiben ki mennyire „politikus”, az egyéni választás. Téged senki nem bántott, nem kérdõjelezte meg sem azt, hogy Bajor úrról mért úgy írtál, hogy a fecskékrõl, a legyekrõl mit írsz, sõt, úgy értelmezem, hogy azokat a szövegeket mindenki szerette. Viszont el kell fogadni azt, hogy azokhoz a szöevegkhez viszonyulnak, mint magam tettem, hogy azok, akik „viszonyulnak” másként gondolják az író politikusságát. Hogy a Káfé mint közösség mennyire „politikus” (szerzõk megválasztása, szövegek tematikája, stb.), az már egy közösség választása, ne akard azt meghatározni.