„A szocialista szellem vasútja”
Betiltott, cenzúrázott szatírák és drámák

Tematika: Betiltott, cenzúrázott szatírák és drámák
Cím: „A szocialista szellem vasútja”
7 alkalom, 7 film
Gyakoriság: havonta, a hónap első péntekén (kivéve novembert: XI. 8.)
Helyszín: Örökmozgó Filmmúzeum, 1074 Budapest, Erzsébet körút 39.
Időpont: péntekenként 18 órától
Bérlet: 2900 Ft; alkalmi belépő: 500 Ft.
(A bérlet megváltható az Örökmozgó Filmmúzeum pénztárában.)

Bevezető, a beszélgetések moderátora: Deák-Sárosi László

Öt fergeteges szatíra és két lélegzetelállító dráma: betiltott filmek az 1947 és 1968 közötti időszakból!

Ki ne ismerné A tanút, a kultuszfilmmé vált betiltott szatírát a kemény ötvenes évekről? Kinek nem ugrik be egy sor felszabadítóan humoros név, fordulat, ami segít nevetve feldolgozni a közeli múltunkat: Pelikán gátőr, Virág és Bástya elvtárs, „a békaemberek”, „a szocialista szellem vasútja”, „a magyar narancs”, „a nemzetközi helyzet egyre fokozódik” nevek és szlogenek. Nem A tanú az egyetlen film a pártállami időszakból, amelyik hasonló módon él a humor fegyverével. Létezik még legalább féltucatnyi szatíra, amelyek hasonló színvonalon szolgálták az igazságot és a közönséget. Azaz szolgálták volna, ha be nem tiltják, nem cenzúrázzák, vagy el nem feledtetik őket. Ez évi vetítéssorozatra előbányásztunk néhány olyan filmet, amelyek közül nem mindegyiket látott a szélesebb közönség, de kultúránk fontos részei, ezeknek műveltségünk fontos pilléreinek kell lenniük. A hét filmet úgy választottuk ki, hogy műfaji-tematikai, stílusbeli változatosságban mutassa be a korabeli hatalomnak nem tetsző alkotásokat. Elsősorban betiltott szatírákat vetítünk (Az eltüsszentett birodalom; A csodacsatár; A nagyrozsdási eset; A megfelelő ember; A tanú), de helyet kap a sorozatban két filmdráma is, amelyek alapvető állításokat vagy kritikákat fogalmaztak meg saját korukról (Ének a búzamezőkről; Keserű igazság).

A filmek a vetítés sorrendjében:
1. 2013. november 8.
A nagyrozsdási eset (1957., r. Kalmár László)
2. 2013. december 6.
Ének a búzamezőkről (1947., r. Szőts István)
3. 2014. január 3.
A megfelelő ember (1959., r. Révész György)
4. 2014. február 7.
A csodacsatár (1956., r. Keleti Márton)
5. 2014. március 7.
Eltüsszentett birodalom (1956., r. Banovich Tamás)
6. 2014. április 4.
Keserű igazság (1956., r. Várkonyi Zoltán)
7. 2014. május 9.
A tanú (1969., r. Bacsó Péter)

A nagyrozsdási eset (1957., r. Kalmár László)
Parádés szatíra a kisvárosi élet visszásságairól, ami egyben a Rákosi-rendszer érzékletes parabolája is. A felirat szerint az események 1952-ben játszódnak. Barka Sándor borellenőr (Páger Antal) Nagyrozsdásra érkezik, akit a sofőrje (Zenthe Ferenc) tréfája miatt miniszternek néznek, és a gőzfürdő masszőrje (Sinkovits Imre) rokonának. Felbolydul a kisváros élete. Lelepleződik az összes urambátyámos összefüggés, mindenféle trükközés és lopás. A korrupció a kisváros legfelsőbb szintjén szerveződik és ér össze. A gőzfürdő igazgatósága, a nőegylet és a tanácselnök személyesen (Tompa Sándor) benne van a közjavak eltulajdonításában. Amíg a borellenőr Kisrozsdáson buzgón kóstolgatva végigellenőrzi az összes borpince borát, addig Nagyrozsdáson a rendszer tragikomikusan leleplezi önmagát, és összeomlik. 1957-ben még el akartak határolódni az 1956-os forradalom előtti időszaktól, de a cenzorok biztosan úgy látták utólag, hogy nem sikerült. Hiába világított a helyi tanácselnök, Koroknai János (Tompa Sándor) feje úgy világít mint a Rákosi Mátyásé, a fürdő igazgatója és öccse (Gáti József) megtévesztésig hasonlít Károlyi Mihályra, a rendszer pedig mintha lényegileg maradt volna… A filmet betiltották, és csak 1984-ben vették elő a moziforgalmazás számra, de máig sem ismert széles körben.

Ének a búzamezőkről (1947., r. Szőts István)
Ez nem szatíra és nem pártállami rendszerkritika. Elkészülte még épp a kommunista hatalomátvétel évére esik, és annak is esik áldozatául. Rákosi 1947-ben már magához ragadta a hatalmat, és döntő szava volt a cenzúrát illetően. A film egy katolikus búzaszentelő körmenettel indul, amit a nagy vezér annyira nem díjazott, hogy kivonult a minősítő vetítésről. Ez a gesztus meg is pecsételte a film sorsát. Csoda, hogy a dobozokban túlélte a pártállami időket. A film pacifista, és Móra Ferenc első világháborús regénye alapján készült. Az orosz hadifogságból hazatért Ferenc (Görbe János) elveszi fogolytársa özvegyét (Szellay Alice), akivel remekül egymásra találnak. Később kiderül, hogy a férj mégsem halt meg, és a történet kettős tragédiával végződik. Ferencnek a történtek ellenére viselnie kell a múlt terheit, ő sem menekülhet a sorsa elől. Épp eljön a szántás ideje, és munkához fog. A rendező szándéka szerint a filmmel a magyar paraszt földhöz való ragaszkodásáról akart mesélni. Ennél a film azonban több, szebb, gazdagabb. A háború utáni paraszti világ problémáit találóan ragadja meg, és erős a lélektani szál is. Kiemelkedő és újító filmnyelvi esztétizmussal teszi érzékletessé a drámaiságot. Meg is vádolták a filmet, hogy túl misztikus, túl vallásos, sőt mindszentista, pedig „csak” igaz, szép és emberközpontú.

A megfelelő ember (1959., r. Révész György)
A legméltatlanabbul elfelejtett rendszerkritikus film, szatirikus vígjáték a protekcióról. Erőssége az, hogy az urambátyámos kapcsolatrendszereket, a háttérbeli hatalomgyakorlást, az emberek manipulálást nem egyetlen pártállami allegória képletébe sűríti. Több szálon fut a történet, amelyek aztán összeérnek, és a végén minden hamisság szöge kibújik a zsákból. Úgy tűnik, hogy mindez egy kapitalista vállalkozó kritikája, ami részben igaz is, hiszen Érczkövi (Bekő Samu) a legtrükkösebb és leggátlástalanabb módszerekkel intézi az ügyeit, és próbálja elkerülni a lelepleződést. Érczköviék karrieriskolájába azonban beiratkozik egy szerény, jóhiszemű férfi, Kiss Jenő (Feleky Kamill), aki bizonyítani akar, hogy elvehesse a vénkisasszonyszámba menő Malvinkát. Kiss Jenőt részben a véletlennek köszönhetően kinevezik ellenőrnek, aki le is leplezi a céghez tartozó csikóspusztai méntelep és vezetője (Toma Sándor) korrupciós ügyeit. A film helyenként bohózat jellegű vígjátékba hajlik, ami azonban mindig megtartja a kritikus-szatirikus élét. A modorosság kabaréjellege csak a mesélés stílusát érinti, a bírálat és az ítélet azonban kíméletlen. Érdekes, hogy A nagyrozsdási eset után ebben a filmben is szerepel Tompa Sándor a korrupt vezető szerepében, összetéveszthetetlenül emlékeztetve a kerekfejű Rákosi Mátyásra. A film jutalomjátékot biztosít Feleky Kamill humoristának, aki a kabaréból, a színpadról ismert, de moziban ez az egyetlen főszerepe. Feleky olyan színészekkel látható, mint Balázs Samu, Mezei Mária, Komlós Juci, Barsi Béla, Tompa Sándor, Szirtes Ádám, Agárdy Gábor, Rozsos István.

A csodacsatár (1956., r. Keleti Márton)
A csodacsatár azért került a válogatásba, mert remek szatirikus vígjáték, és ugyan nem tiltották be, de átszabták a bemutatott változatot. A film természetesen a legendás aranycsapat sikereire épít, és a nemzeti válogatott tagjai szerepelnek is benne. Az egyik legfontosabb mellékszereplő Puskás Ferenc, aki helyett csodacsatár gyanánt eladnak egy kétballábas kispályás csalót, Jóskát (Pongrácz Imre) Futbólia államelnöke megbízottjának, Duca tengernagynak (Ungvári László). Puskás a film forgatása után disszidált, és ez nagyon kellemetlen volt a kommunista hatalomnak. Puskás jeleneteit kivágták a filmből, és a csodacsatárt Hidegkuti Nándorral helyettesítették. Még jó, hogy ez a „kisebb” malőr elterelte a pártvezetés figyelmét a film szatirikus éléről, és bemutatták. A képzeletbeli országok: Futbólia és Rugánia politikai harcait ezért kellő szabadsággal és politikai éllel ábrázolhatták az alkotók. Megvásároltak tehát Futbóliának egy csodacsatárt, mert a sorozatos vereségek miatt kormányválság fenyeget. A Rugánia elleni döntő mérkőzés előtt zárt körben kiderül a csalás, és közben Duca tengernagy hatalomátvételre készül. A meccsen kitör a zűrzavar és a botrány a futbóliaiak nagy sajnálatára és a mozinézők még nagyobb örömére.

Eltüsszentett birodalom (1956., r. Banovich Tamás)
1956 volt az az év, amelyikben a legtöbb filmet betiltottak. Érezhető volt egy kettősség: részben az enyhülés, részben az értelmiség erős ellenállása a diktatúrával szemben. A filmeket nézve is megállapítható, hogy az ország megérett a forradalomra. Több műfajban is készültek olyan filmek, amelyek keményen bírálták a fennálló rendszert. Az Eltüsszentett birodalom mesefilm, annak a parabolikus, zenés, koreografikus, szórakoztatóan tanító fajtájából. A történet szerint a zsarnok király (Tímár József) fél népétől, és csak akkor nyugszik meg, ha mindenki kedves egészséget kíván neki, ha tüsszent. Poroszlók révén hirdeti ki az országban a királyi óhajt. A juhász (Soós Imre) megtagadja parancsra „egészségére” köszönteni a királyt, és inkább a hét éve ki nem adott járandóságát emlegeti. Tömlöcbe vetik a királyi várban, ahol találkozik az álruhás királylánnyal (Krencsey Marianne), akinek segítségével túljár mindenki eszén. A juhász furulyaszavára az egész udvar beleugrál a kútba, ő pedig hazamegy a királylánnyal, és egy krónikás kiírja a határjelző táblára: „a zsarnokságnak vége”.

Keserű igazság (1956., r. Várkonyi Zoltán)
Egy komoly film 1956-ból, amelyik a néző figyelmét drámai feszültségkeltéssel éri el. A mezőgazdasági üzemeket építő vállalat az ipari termelést hajszoló, munkaversenyes pártállam allegóriája. Sztankó (Bessenyei Ferenc) személyes vezetői ambíciói miatt fokozza egy siló építését. A hatalma minden kontrollt kivesz a kezéből. Sztankó beépült a vezető elitbe, barátnőt kezd tartani, és úgy tűnik, semmi sem állja az útját. Van azonban egy volt évfolyamtársa, Palócz (Gábor Miklós), aki figyelmezteti őt, hogy a siló az erőltetett munkatempó miatt repedezik, és összedőléssel fenyeget. Palóczot Sztankó alkalmazta, és nem sokat adott a szavára, mert az börtönben ült, igaz koholt vádak alapján. A siló végül összedől, és két munkást maga alá temet. Sztankó Palóczot tartja bűnösnek, és elviteti a rendőrökkel, a városi hangszóró pedig Sztankó vezérigazgatói kinevezését harsogja. A karrierista férfit azonban a felesége elhagyja, s Palócz árván maradt kutyája megugatja…

A tanú (1969., r. Bacsó Péter)
A legtöményebb, legpontosabb, legkegyetlenebb és mindezzel együtt a legszórakoztatóbb politikai szatíra Bacsó Péter A tanú című filmje. Hamisítatlanul idézi meg az 1950-es évek karhatalmi szervezetének működését. Még csak túloznia és torzítania sem kellett. Az egyetlen fikciós elem benne az, hogy a jelenségeket Pelikán József gátőr (Kállay Ferenc) személye köré, egyetlen történetre fűzi fel. A koncepciós perek működésének mechanizmusa minden elemében hűen jelenik meg. Közvetlen fizikai kínzásokat a film nem mutat, de a megfélemlítés és a lekenyerezés változatos eszköztárát vonultatja fel. Az események önmagukban is abszurdak, csak attól kapnak sajátos többlethumort, hogy Pelikán József gátőr annyira hihetően egyszerű és szerethetően jóhiszemű lélek, hogy nem ért semmit abból a folyamatból, amelynek végén koronatanúként akarják őt felhasználni egykori harcostársából lett miniszter, Dániel Zoltán (Fábri Zoltán) elleni koholt perben. A tanú egy enyhülési folyamat végén született, és ennek a folyamatnak az 1968-as prágai forradalom és a csehszlovákiai bevonulás vetett véget. A filmet nem engedték a moziforgalmazásba, de filmklubokban, zárt körben vetítették. Kultuszfilm lett. Az ÁVH-s terror nevetéssel feloldott esszenciája.

Deák-Sárosi László

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ