Szuhay-Havas Marianna: Egyet/értés
Tolong a bajos belső mindenség,
majd egybezsong, mint egy kis istenség.
Hintázik a gerinc és a csúcsán
egy unott fej bólogat rá furcsán.
Leül a kedv, így milyen magányos,
ami előtte volt sem talányos.
Majd ismét hajlékony játék a tér,
nagy kár, hogy az én benne véget ér.