Moldován Zsolt: Bontásra várva

Moldován Zsolt ismét Marosvásárhelyen.
Másodszorra mutatja fel művészetét Marosvásárhelyen Moldován Zsolt csíkszeredai képzőművész. 2010-ben jelentkezett a vártemplomi református gyülekezet Teleki palotájának termében.
Nem tudok mit nem mondani Moldován Zsolt sokfelé citerázó játékairól.

Álljon itt a hír:

Moldován Zsolt kiállítása
Arcok, tájak, életképek címmel nyílik Moldován Zsolt csíkszeredai fesművész tárlata a marosvásárhelyi Kövesdombi Unitárius Egyházközség (Dávid Ferenc tér 1., volt Csukás utca 11. szám) templomának Bözödi György termében 2013. október 20-án, vasárnap 12 órai kezdettel. A művésszel beszélget és a tárlatot megnyitja Bölöni Domokos. A 130 éve született Tompa László verseit szólaltatják meg Kecskés Lajos ny. lelkész és Kecskés Csaba lelkész, esperes. A kiállítás hétköznapokon és szombaton 9–13 óra között látogatható, egészen november 8-áig.

Érdekes, és némileg kiáll a festészet tavából az ablakkeretekbe plántált tájképek sokasága.
Mintha a Bözödi-tó kimentett zsalugátereit valaki felbútorozta volna a jobbágykékre meszelt égre, és sem evező, sem csónak, sem horgászbot, sem ugráló önkéntes halak, hanem csak a lélek szerelmetes, ki nem szikkadó szúrdbekarói.
Ezek övezik a semmiben.
Mindent meg kell úszni.
Ha nagyon fáj a falu, a város, a vissza nem csalható idő: kezeld magad egy kis jajgató tájjal.
Nem giccses, csak panaszkodó. Úgy sajog, mint amikor a gombát bejelentés nélkül szakítja le a partizánkodó erdőjáró, majd röpke két óra múlva a tanyán büszkén belehal. És nem tudja, mibe.
Amikor végül végre kigyúlnak a csillagok, a muskátlik gyónásra sorakoznak a csernobili párkányokon.
Átokhalál-sirató a bükkerdőben. Édes fokhagyma szagú sárgarigó-fényt könnyeznek a szálfák.
A Világemelő Férfiú egy pillanatra félrenéz. Urasan: félretekint.
Hüm. Megpiszkálja a laptopját.
Nem látjuk, amint éppen letöröl a világról.

Bölöni Domokos