Florin Şerban Ha fütyülni akarok, fütyülök című filmdrámája a Werner Herzog által elnökölt nemzetközi zsűri döntése alapján a Zsűri Nagydíját érdemelte ki a 60. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában. Az Ezüst Medve pedig közvetlenül a legjobb filmnek járó fődíj, az Arany Medve utáni a rangsorban. Ezen kívül megkapta még az újító filmnyelvért járó Alfred Bauer Díjat is.

S mindezt egy olyan film, amit a 35 éves filmrendező élete első egész estét betöltő filmjeként rendezett meg. Az már csak ráadás, hogy az idei, a 9. alkalommal megrendezett Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon Florin Şerban filmje a legjobb nagyjátékfilm díját is megkapta.

Felsőfokú tanulmányait a rendező Kolozsváron, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Kar Filozófia szakán végezte el, s filmjének kolozsvári bemutatója után a kar vezetősége úgy döntött, hogy az Auditorium Maximum termében, a Filozófia Napok keretében nyilvánosság előtt Kiválóság díjat ad át volt diákjának. A terem zsúfolásig telt volt és jelenlegi hallgatókkal, középiskolásokkal, kolozsvári ismerőseivel, tisztelőivel és a média munkatársaival. A kar dékánja, Ovidiu Ghitta elmondta: a kar először bocsát ki ilyen diplomát.

Florin Serban rendező

A díjazó ünnepség után Florin Şerban ismertette életútját. Szerinte, aki elvégezte a filozófia szakot, megtanult gondolkodni. Pedig ő már-már ott volt, hogy nem tudta, mikor kell beszélni, és mikor kell hallgatni. De a filozófia kifejlesztette benne a kritikai érzéket. Fokozódott benne az a vágy, hogy megértse az emberi gondolkodást, magatartást, motivációt. Az egyetem befejezése után felvételizett a bukaresti filmművészeti egyetemre, melynek elvégzése után az Amerikai Egyesült Államokban, a Columbiai Egyetemen mesterizik. Az itt töltött három éves időt arra használja fel, hogy minél alaposabban megismerje az amerikai filmvilág arculatát. Jóformán éjjel-nappal filmeket nézett, olyanokat, melyek nem is jutnak el hozzánk, mert szerinte hozzánk olyan amerikai filmek jutnak, melyek biztos pénzhozóak.

Elmondta, hogyan választotta ki filmjének szereplőit: több ezer portrét nézett át. Hogy a börtönéletet megismerje, két hónapra önkéntesen beült a sittre. Itt tehette fel magának azt a kérdést, hogyan élhettek ezek a fiatalok, mielőtt börtönbe kerültek? Mi a közös bennük? Rájött: a szeretet hiánya. Olyan fiatalok voltak közöttük, akik életük során sehonnan nem kaptak szeretetet. Nagyon sokukat már kiskorukban elhagyták, mert szüleik külföldre mentek dolgozni.

A börtönben kezdetben 150 fogvatartottal kezdett foglalkozni. Improvizációs gyakorlatokat végeztek. Arra ösztönözte őket, hogy játsszanak. A gyakorlatok során ötven személy tartott ki. Közülük 17 szerepel a filmjében, akik lényegében önmagukat adják. Nem is kellett sokszor megismételni a felvételeket.

Filmje csínján bánik a verbális kommunikációval. Alapgondolatát egy fiatal sorsa képezi, aki a börtönből való szabadulása előtt két héttel feláldozza szabadságát, hogy megmentse öccsét. Maga a filmezés kézi kamerával történt, és 16 mm filmre dolgoztak. Ebből a méretből lehet a legolcsóbban, legjobban beavatkozni az utómunkánál, a filmezés minőségét befolyásolni. A közönséghatást úgy méri le, hogy beül a filmje vetítéseire és a terem hangulatát, figyeli. Bukarestben pl. a vidám jelenetekre reagáltak a legjobban. A berlini és kolozsvári közönség reagálásai viszont hasonlóak voltak. Arra reagáltak, ami a filmrendező szerint jellegzetes volt.

Jelenet a filmből. Középen: a film főszereplője

Következő filmjének főszereplője egy ötven év körüli ember. Olyan amatőr színészt keres, akit ő készítene fel a szerepére. Ha a sors úgy hozza, hogy nem talál rá, akkor a filmezés elmarad. De tervezi olyan színészképzés beindítását, amely a hétköznapi számára biztosít esélyt a színészi tudás megszerzésére.