Réges-régen Satnya Nyuszi és a többi állatka egy nagy hajón utaztak, mert nem volt föld, csak nagy, unalmas víz. Velük utazott egy fehér Galamb is. Ez a Galamb egyszer csak felröppent, majd visszatért, csőrében egy olajfaággal.

— Honnan hoztad? — kérdezték tőle, de már tudták is a választ, hogy nemsokára földet érnek.

A Galamb leszállt a hajó peremére és azon sétafikált ide-oda.

Satnya Nyuszi bevárta, amíg oda totyog hozzá és akkor megpuszilta a fejit.

— Ne puszilja Galambt! — búgta durcásan a Béke Galamb és tovább totyogott.

Satnya Nyuszi megint megpuszilta.

— Ne puszilja Galambt! — duzzogott ismét a fehér Madárka.

Az állatkák nézték az olajfaágat. Szerették Galambt.

Budapest, 2013. X. 26