Cseke Gábor: Firkák (67.)
Vak napraforgó
Az út mentén szomorú, lehajtott fejű napraforgó-tábla. Az addig örökké vidám, sárgán virító, kíváncsi virágtányérok most ködnyaltan, elbarnulva sütik le szemüket a földre – az őszi bágyadt napfényben, félig vakon…
Pusztai Péter rajza