Erdélyi utazó

láng nélkül égni
víztől szomjúhozni
tájakat lapozni
szélben fészket verni
megfagyni lázban
hamvadni másban
ősszel aratni
havazni nyárban
hegyek tavával
ködbe burkolózni
színek bársonyából
rejtelmet szabni
színtelen időket
borban ragyogtatni
jót szépet nem várni
hanem csak szerezni

Örökség

Szatmár felett
van egy kereszt
én ácsoltam
el nem ereszt

Köszönöm hogy megszólítottatok

megszólítottam magamat a fákkal
a tengerekkel
a városokkal
régi parasztokkal
megszólítottam magamat
a korokkal és az ősökkel
a szavaimmal
az utazásokkal
megszólítottam magamat az új lakással
a bútoraimmal
írószereimmel
kalotaszegi párnáimmal
a mármarosi csergével
meg minden feszülettel
jó volt a Teremtő nyomában
beköltözni
mint a sajátomba
a megszólító teremtett világába
ahol szavaimba vágva
megszólított a hideg és a kályha

mint levetett kabátok s árnyak
hullanak mögém maradoznak
álcáim
amikből megszólítottam magamat
és szeretném hogyha hallanák
a fák a fellegek az utak
a fény és az árnyék
a szamos és a kék
a vonat a Tordai Hasadék
miként visszhangzanak
és tükröződnek sejtjeimben
szótlanul
megkövesedve
útra készen
Velem
a Falon át

Forrás: Romániai Magyar Szó, Színkép melléklet, 2004. május 15.

1. Pusztai Péter:
   2013. november 10. 01:45

   Szép versek Zoltán

2. B.Tomos Hajnal:
   2013. november 10. 08:38

   Valamikor, középiskolás koromban máig felejthetetlen hatást gyakorolt rám Banner Zoltán brassói előadóestje.Most ugyanezt a csodálatot érzem versei olvastán.