Komán János a Lazics asztalánál

„A szép közlés foglalkoztat, az, hogy miként mondjuk el mondanivalónkat, az, hogy melyek a hogyan szebb közlésnek az eszközei” – írta könyve elé az immár nyugalmazott irodalom- és történelemtanár, az 1944-ben született költő; vagyis a költészet művészete és tudománya egyként ott áll érdeklődése, kutatótevékenysége homlokterében.
A Lazics asztala baráti társaságban kedden, 2013. november 12-én Komán János vitte a szót. A találkozóra „megrögzött”: értő olvasók jöttek el – a szerző tisztelői, barátai. Indulásáról, pályájáról Bölöni Domokos faggatta a szívesen beszélő, kedvvel magyarázó szerzőt, aki elhozta Az emotív közlés művészete és tudománya, Irodalmi Jelen Könyvek, 2012 című tanulmánykötetét, és örömmel mondta el következtetéseit. Beszélt az előtte járt nemzedékekről. Felolvasásából nem hiányzott az Emlékezés Bözödi Györgyre című vers, amely a sanyarú sorsú tudós írónak a vidámabbik természetét villantja fel, igen érzékletesen. A kötetlen beszélgetés végén a szerző dedikálta Az éhes szabadságszobor című, a Mentor kiadó gondozásában frissen megjelent verseskönyvét (Marosvásárhely, 2013) is, amely a Kedvesebb verseimből alcímmel látott nyomdafestéket.

Komán János művészi hitvallásáról álljon itt az alábbi szövegrészlet:

„Rengeteg verset írnak, de esztétikai ismereteim azt mondogatják, amit Hegel, Benedetto Croce és a hasonló értékítéletet valló Hegel-kortárs, Erdélyi János fogalmazott meg, mely szerint az igazi lírai alkotást az érzés élteti, érzést közvetít, a többiek halottként születnek, vagy haldokolnak. Amikor az esszékönyvemben olvasható verseket elemeztem, azt kerestem, hogy miként valósítja meg a költő ezt az esztétikai elvárást. Arra a következtetésre jutottam, hogy miután a versíró megismerte a költészet ábécéskönyvét, a népköltészetet, a népköltészet ismétlési formáit – segítségükkel, variációjukkal máris képes lehet arra, hogy meglelkesítse a próbálkozását. De ahhoz, hogy ihletállapota ihletként realizálódjon a műben, nem mindig elégséges a költői érzékenység, mint a legkiválóbb népköltészeti alkotások esetében. Tanulnia kell, el kell sajátítania az ismétlési formákat és megfelelő variációjuk alkalmazását. A szóképek csak fölerősítik az érzést, púderezik a költeményt. Ezt mondják nekem az olyan költemények, mint Vörösmarty Ábránd, A vén cigány; Petőfi Egy gondolat bánt engemet c. költeménye, és – szerintem – azok is, amelyek az esszékötetemben olvashatók. Az éhes szabadságszobor című verskönyvem összeállításakor, mások véleményére is hallgatva, azokat a verseket próbáltam összegyűjteni, melyek ezt az esztétikai gondolkodást tükrözik. Remélem, néhány igazolni fog közülük.”

Damján B. Sándor

Bölöni Domokos és Komán János. Fotó Donáth Nagy György