Csifó János, a romániai magyar rádiózás ma már nagy öregje – így kell tisztelnünk, ha akarja, ha nem, hiszen hetvennyolc életéve egyenesen megköveteli ezt! – végre letette az asztalunkra azt a könyvet, amit csak ő tudott megírni. Ő, aki egész életét a beszélt újságírással, a rádiózással jegyezte el. Örömünk kettős: hiszen a papíralapú, CD melléklettel kiegészített kiadás mellett a könyv fellelhető a Magyar Elektronikus Könyvtár állományában is, gazdag fotó- és jegyzetanyagával együtt.

Az 1935-ben született szerző a Bolyai, később a Babes-Bolyai Tudományegyetem hallgatója volt, de hogy választott pályáján, a rádiónál dolgozhasson és ne kerüljön mellékvágányra egy kötelező tanügyi kihelyezés révén, nem teszi le az államvizsgát és – ha nehézségek árán is, de – valódi karriert csinál. A marosvásárhelyi magyar rádiózás egyik meghatározó tagja, terepjáró riporter lesz. Erre is utal a könyv címe, bár a Megy a magnó... egyben egy igen sikeres, a nemzetiségi tudatépítés szempontjából rendkívül fontos adássorozat címe volt, amelynek ma már megismételhetetlen riportjaiból a könyv is felvillant néhány meghatározó részletet.

Csifó János megkeresésünkre felhatalmazott bennünket, hogy könyvének üzenetét honlapunk eszközeivel és lehetőségeivel megpróbáljuk továbbítani olvasóinknak, ezért a továbbiakban néhány részlettel hívnánk fel a figyelmet arra, hogy az elmúlt évtizedekben nem csupán az íroptt sajtó vagy az irodalom, de a rádiózás is megpróbálta a maga területén hallgatóságához hű, életközeli műsorokkal fenntartani kisebbségi kultúránkat, összekötvén a sugárzott gondolatokkal és tapasztalatokkal az egymástól távol élő, de egy hullámhosszon érző embereket.

Kezdetben a szerzőnek a romániai, illetve a kisebbségi rádiózás történetének néhány érdekes mozzanatát ismertető írásait közöljük. (Cseke Gábor)

Csifó János: A romániai rádiózás

A romániai rádiózás kezdetei a 20. század elejére nyúlnak vissza: 1908-ban építette ki a Román Tengeri Szolgálat az első adó-vevő állomását Konstancán. Közel másfél évtized múlva (1921) született meg az első kormányhatározat egy rádió-távközlési hálózat kiépítéséről, s még öt évnek kellett eltelnie, amíg 1926 márciusában megkezdődött az első próbaadás sugárzása a bukaresti Elektrotechnikai Intézetben felállított kísérleti adóról, majd újabb két évnek, amíg 1928. november 1-jén megindultak a Bukaresti Rádió rendszeres adásai.

A rádiózás romániai történetét ettől kezdve a politikai, illetve jogi körülmények határozták meg: első időszaka 1944-ig tartott, a második világháború végi politikai fordulatig; a második időszak, a kommunista párthatalom szolgálatába állított közszolgálati rádiózásé egészen 1989. december végéig, s az akkor bekövetkezett politikai fordulat után alakult ki mai arculata, amelyet az állami, a kereskedelmi és a közösségi rádiózás egymásmellettisége jellemez.

A magyar nyelvű rádiózás előtörténete Romániában a két világháború közti időszakra nyúlik vissza: 1934-ben született egy terv, miszerint Kolozsváron, Mátyás szülőházában létesülne rádióadó. Ez viszont csak terv maradt. 1939-ben, a királyi diktatúra időszakában iktatták be először a bukaresti Román Rádió műsorába a napi kétszeri magyar nyelvű hírszolgálatot, amelynek célja: ellensúlyozni a budapesti rádió egész Erdélyben fogható adásait. Ugyancsak politikai propagandacélzatú az 1944. augusztus 23-át követően elindult Postul Dacia rövidhullámon (a francia, angol, orosz és német nyelvű hírek mellett) sugárzott magyar nyelvű hírműsora.

Közben Észak-Erdélyben, a Magyar Rádió keretében, Kolozsváron építettek egy kis átjátszó stúdiót, amelyet 1942. február 27-én avattak fel. Nem volt hosszú életű.

A több mint 40 éven át tartó pártállami rádiózás fő jellemzője a központosítottság volt. Érvényesült ez akkor is, amikor politikai meggondolásból az 50-es évek közepén létrehozták a területi stúdiókat (Iaşi, Kolozsvár, Temesvár, Marosvásárhely és Craiova); azok adásrácsát és -idejét ugyanis központilag állapították meg, ugyanakkor a területi stúdiókban legfeljebb hivatalosan volt kisebbségi osztály, valójában minden osztály külön-külön működtette a maga kisebbségi kollektíváit. A szakosodás – a marosvásárhelyi területi stúdió kivételével – csak a román nyelvű adások számára adott fejlődési lehetőséget.

Az egész időszakot végig jellemezte a cenzúra-felügyelet: eleinte a Sajtóigazgatóság emberei jártak be naponta a szerkesztőségekbe és ellenjegyezték az elkészült kéziratokat, később már csak a területi rádió vezetősége hallgatta le adásba kerülés előtt a kész műsorokat. Az élő műsorokban is csak előzetesen jóváhagyott szöveget volt szabad felolvasni.

A Bukaresti Rádió kötelékében 1945 tavaszán alakult ki magyar szerkesztőség, amely 1945. május 2-án sugározta első műsorát. 1954-ig ez volt az egyetlen magyar nyelvű műsor. 1954. március 15-én, a korábbi kolozsvári fiókszerkesztőséget önállósítva indult meg az újonnan létesített Kolozsvári Területi Rádió; 1955. május 5-től sugárzott a Temesvári Területi Rádió, amelynek azonban magyar nyelvű műsora csak 1989. december 23-tól indult. Végül 1958. március 2-án kezdte meg tevékenységét a Marosvásárhelyi Területi Rádió. 1985. január 12-én aztán egyetlen központi telefonutasításra az összes vidéki rádió- (és televízió) stúdiót megszüntették, hangszalaganyagukat Bukarestbe szállíttatták, s egy Jilaván kialakított központi raktárban, megóvásra helyezték el. A berendezéseket – a stratégiai tartalékba sorolva – továbbra is kifogástalan műszaki állapotban tartották.

A pártállami időszakban jelentek meg a romániai magyar közösségi rádiózás csírái: az 50-es évektől (ugyancsak pártfelügyelet alatt) számos helyi rádiósítási központ létesült, ahonnan vezetéken a központi mellett helyi érdekeltségű műsorokat is közvetítenek. Ez a forma a rádiókészülékek elterjedéséig helyenként igen népszerű volt, a helyi munkatársak közül pedig többen lettek hivatásos újságírók, vagy kerültek levelezőként a sajtó, a rádió vonzáskörébe. Legtovább ezek sorában az iskolai és diákrádiók éltek, amelyeknek saját diákszerkesztőségük volt, és helyi igényeket kielégíteni hivatott műsorokat állítottak össze. Közülük rádiótörténeti jelentőségre az egyetemi ifjúság rádiói emelkedtek: a kolozsvári Visszhang, a Marosvásárhelyi Diákrádió és a Temesvári Diákrádió.

Következik:

Csifó János: Rádiótörténeti visszapillantás

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ