Ez a szivárványos kép akármikor elkészülhet, amikor süt a nap a Niagara vízesés tájékán. Olyankor tízezrek és tízezrek kattintják el csodálkozva a fényképezőgépüket, indítják be filmfelvevő kamerájukat, hivatásosak is olykor, de leginkább amatőrök.

Mint ennek a képnek a szerzője is, aki történetesen az én lányom. És neki is szerencséje volt, hogy  2009. augusztus 15-én a Niagara fölött hétágra sütött a nap, s a szurokolvasztó fény megtört a vízesés fölött lebegő állandó permetfelhő vízcsöppjein.

Ez az az olcsó ajándék, a bónusz, amit a vén természeti jelenség a maga egyedülálló látványával együtt nyújt mindazoknak, akik hajlandók elzarándokolni hozzája, akik csodálattal hódolnak előtte és vállalják azt a millió kísértést, amivel élelmes üzleti vállalkozók a csodalátni érkezőket behálózzák, elcsábítják, hitegetik…

E kép a tanúság arról, hogy ott jártunk, a világ egy rendkivül népszerű pontján, és jól éreztük magunkat, és megáztunk a zuhatag körüli állandó vízpermettől, de magunkkal vittük az amatőrfotó révén a természet mosolyát, ami ha jól meggondoljuk, mindennap egyszerűen – a fizika törvényeit betartva – előállítható.

Cseke Gábor

Forrás: Fotótanú