A 9. alkalommal megtartott Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon a Magyar Nap keretében bemutatták Mátyássy Áron Utolsó idők, Goda Krisztina rendezésében a Kaméleont, Pálfy György: Nem vagyunk barátok című filmjét. Szabadtéri vetítésben megtekinthettük Almási Tamás: Puskás Hungary című dokumentum filmjét. Láthattuk Hajdu Szabolcs Bibliothéque Pascal nagyrészt Erdélyben, Marosvásárhelyt forgatott alkotását is, melynek nemcsak ez a jellemzője, hanem az is, hogy jobbnál jobb romániai színészeket foglalkoztat. (Főbb szereplők: Oana Pellea, Dorel Visan, Marius Bodochi, Andi Vasluianu, Antal Ildikó, Török-Illyés Orsolya.) Egy nő drámáját mutatja be, akinek el kell mennie az országból, hogy felnevelje lányát.

A rendező a nézőkkel való találkozáson elmondta, ez az a film, melyre nyugodtan lehet állítani, transzilván gondolkodást tükröz. Mindenik színész saját nyelvén mondja el a szövegét, még sem keletkezik káosz, mert a film készítőinek ez nem szándéka, úgy kívánják közölni egymás felé gondolataikat, hogy azt mindenki értse. Ez a képek nyelvén nem probléma, és ha e szándékhoz némi hozzáállás is társul, a film amúgy is internacionalista közlése még világosabbá válik.

A nézők számára külön érdekességet jelentett elbeszélgetni a vetítések után az alkotókkal, Hajdu Szabolcs filmrendezővel és a filmben főszereplő Török-Illyés Orsolyával, az alkotó feleségével, vagy Mátyássy Áron filmrendezővel, valamint a film főszereplőjével, Vass Terézzel (a rendező felesége).

Mindkét női főszereplő komoly előtanulmányokat folytatott annak érdekében, hogy a rájuk háruló feladatot minél tökéletesebben próbálja sikeresen megoldani, ami maradéktalanul sikerült. Így a nézők olyan filmes megfogalmazásban gyönyörködhettek, melyek a mondanivalót elmélyítették. Mindkét film rendezője a magyar „új hullámhoz” tartozik és mindkettő olyan gondolatsort, visz vászonra, melyek már az ókorban a görögöknél megfogalmazódtak. Az újdonság a szemléletben van, amivel az általuk megfogalmazott cselekménysort megközelítik és azt képi nyelvbe foglalják. Helyzeteik nem szélsőségesek, de filmbeli megfogalmazásuk igen magas színvonalú. Úgy mondják el történeteiket, mintha azok a világ legtermészetesebb nyelvén szólnának. Mindkettő a természeti környezet harmóniáját emeli ki és a társadalmi ellentmondást hangsúlyozza. Az önbíráskodást elítélik, nem ez a módja az ellentétek megoldásának függetlenül attól, hogy mint megnyilvánulási forma ma még sajnos elég elterjedt. De azért a társadalom is felelős.

Mátyássy Áron filmje (Utolsó idők) cselekménye a magyar-ukrán határ menti kistelepülésen játszódik le. Priskin Iván (Kádas József alakítja) olajszőkítéssel foglalkozik, így tesz szert pénzre. Gondoskodik autista testvéréről, Eszterről (Vass Teréz), akit valaki megerőszakol. A hatóságok képtelenek nyomra lelni. Iván elhatározza, kideríti a tettest s ő maga fogja megbüntetni. (A filmrendezőnek ez az első egészestét betöltő filmje, amely a 40. Magyar Filmszemlén első díjat nyert.) Cselekménye nyáron zajlik le: a környezet csupa életöröm, napsugár. A rendező éppen ezt az ellentmondást akarja kiemelni, a Magyarországon kialakult társadalmi viszonyokra kíván reflektálni. Arra a kérdésre keres választ, hogy az adott társadalomban miért értékelődik fel az erőszak. Tudatosítani akarja a nézőkben, hogy az önbíráskodás nem járható út.

Vass Teréz az autista leány szerepét alakítja, rendkívüli módon. Ahhoz, hogy e bonyolult szerepet ily magas fokon oldja meg, fél évig dokumentálta az autisták életét, körülményeit. Magyarországon létezik néhány autista központ, ahol foglalkoznak ezekkel az emberekkel. A szerepben a színésznő az autista kommunikációs képtelenséget testbeszéddel, kézjátékkal fejezte ki.

A film viszonylag kis költségvetéssel készült. Zseniális Kádas Józsefnek ez az alakítása. A rendezőhosszas keresés után talált rá az Ivánt alakító színészre. A konok, soha el nem mosolyodó, elutasító magatartása néha ellentmondásba van a testvérét féltő-értő viselkedéssel. A film zenéjét kolozsvári származású, de most Magyarországán élő Márkos Albert komponálta.

Goda Krisztina Kaméleonja szerelemről, hazugságról, az illúzió kergetéséről szól. Ügyelni kell, milyen szemetet hagyunk magunk után. Az eldobott számla, az összegyűrt, teleírt papír tanúskodik pillanatnyi problémáinkról. Talán mi nem így gondoljuk, de másannál inkább. Gábor, a film főszereplője éjszakai takarító, aki irodákat tart rendben. Az általa összegyűjtött információkból tudja meg, milyen problémákkal küszködnek a cégnél. Senki sem gyanítja, hogy az egyszerű éjszakai takarító személyében egy veszélyes szélhámos rejtőzik. Olyan nőket választ ki, akik egyedül élnek és szeretetre, társas kapcsolatra, illúziókra vágynak. Gábor számára ezek a nők ideális áldozatok. Rövid idő belül, mindenik belesik a képmutató hálójába, aki elcsalja pénzüket és továbbáll.

A film tárgya sajnos, egy igen is valós jelenség, tenni ellene szinte lehetetlen. Ellenben a jelenségre való figyelemfelkeltés hálás téma, amit a kitűnő színészgárda láthatóan kedvvel oldott meg, főként budapesti helyszíneken.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ