I. Általános bevezetés

A gépfegyver az emberélet kioltására kifejlesztett technikai eszköz. Évszázadokon át tökéletesedett, amíg a mai hatékony korszerűségét elérte. Annál jobb egy fegyver, minél jobban, gyorsabban, biztosabban képes az emberélet kioltására, akár hozzá nem értő kezekben is.
Az emberélet kioltása nem egyszerű, hétköznapi esemény. Úgy vagyunk teremtve (szocializálva), hogy mindennapi helyzetekben erre képtelenek vagyunk. Biológiai alapjai lehetnek a gátlásnak, általában a fajon belüli agresszió megáll a másik egyed életének kioltása előtt. Ha közelről nem megy a gátlás alatt tiltott cselekedet, akkor lép be a fegyver, amely azon a távolságon túl hatékony, amely megakadályozná a gyilkoló erőszakot azáltal, hogy a szemébe kellene nézünk az áldozatnak, föl kellene fogni, hogy az is ember. A technika csodákra képes, javítja az emberi természet tökéletlenségeit.

A gépfegyver az ember biológiai hiányosságainak kijavításával és felülírásával válik korszerű eszközzé. A tűzgyorsaság, a találati pontosság, a lövedék roncsoló hatása, mind azt szolgálja, hogy az ellenség kiirtása gépies, célszerű és hatékony folyamat gyors végeredménye legyen.
A gépfegyver az emberi akarat meghosszabbítása. Világháborúk és kisebb, országok között lezajlott konfliktusok gondoskodtak az igényről, amely tökéletesítette az eszközt, hogy a legszélsőségesebb időjárási körülmények között, víz alatt, fagyban és hőségben is működőképes maradjon.

A gépfegyver találati biztosságát a tűzgyorsaság eredményeképpen nem a pontos célzás, hanem az irányba tartott fegyver kaszáló mozgatása, az egy helyre sűrűsödő kilőtt lövedékek állománysűrűsége adja. Ha megfelelő a lőszer-utánpótlás, úgy a felhasználó nem kényszerül takarékossági megfontolásból hosszas célzás után leadott egyes lövésekre. Lő, automatikusan újratölt, lő, percenként akár százszor. Természetesen a fegyver alkalmas a pontos célzással leadott egyes lövés és a célzott rövid sorozat nagy hatásfokú, takarékos alkalmazására is.

(Folytatjuk)