II. Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov

Harckocsizó volt a mérnök szakképzettségű fiatal ember a második világháborúban. A német előrenyomulás idején kilőtték a tankját, megsebesült. A kórházi kezelés, lábadozás idején egyre csak olvasta a híreket, hallgatta a rádiót a német villámháborús akciókról. A hatalmas technikai fölényben nyomuló nácik úgy hatoltak be a szent orosz sztyeppékre villámgyors lendülettel, mintha nem létezne erő, amely megállíthatná őket.
Kalasnyikov csak hevert az ágyán a kórházban, lassan lábadozott, s előbb fejben, majd rajzpapíron kitalálta a huszadik század legjobb gépfegyverét. A szocialista világpolgár hazafias fájdalma inspirálta. Az akkoriban rendszeresített géppisztolyok csak ötven-száz méteres távolságban voltak hatékonyak. Kapott eszközöket, ahogy javult az állapota, tervezőasztalt, megrajzolta az utolsó milliméterig az önműködő gépfegyvert, és levelet írt egyenesen Sztálin elvtársnak. Nem vetemedett annak a titkon remélt végeredménynek a beharangozására, miszerint ezzel a fegyverrel meg lehetne fordítani a háború menetét, és nemcsak legyőzni a fasizmust, hanem győzelemhez segíteni a proletariátus világméretű küzdelmét. És, mint az orosz népmesékben, ha nem is maga Sztálin elvtárs, de egy titkár látott valami támogathatót a fiatal mérnök rajzaiban, s gyógyulása után Kalasnyikovot nem a frontra vezényelték vissza, hanem egy fegyvergyár mérnökeként dolgozhatott az Urálban. Itt szembesült azzal a ténnyel, hogy a háború azon szakaszában nemhogy a gyártást át lehetne állítani egy új fegyver előállítására, hanem a front igényelte mennyiség előállítása alkatrészből és lőszerből is emberfeletti erőfeszítést követelt minden dolgozótól, akik nagyobbrészt betanított, minden műszaki érzéktől mentes nők voltak. A férfiak, a szakmunkások a fronton harcoltak.
A háború után, a győztes Szovjetunió vezetői, élükön Sztálin elvtárssal, tudták, hogy a világforradalom ügye még korántsem elrendezett, a megnyert világháború nem valósított meg semmit a proletariátus szent céljaiból. Csupáncsak megnőtt a szocializmus becsülete a világban. És ekkor előkerültek Kalasnyikov mérnök tervei, a csodafegyver, amely a szocialista embertípus eszközben megtestesülő nagyszerűsége, és amelynek első prototípusai elképesztették a katonákat és fegyverszakértőket. Gyakorlatilag annyira egyszerűek, megbízhatóak és biztonságosan használhatók voltak a próbadarabok, hogy a meghibásodás esete kizárható volt az élettartam során.
És innen kezdve sikertörténet, szocialista szappanopera a folytatás. Az AK47 (Avtomat Kalsasnyikova obrazca 1947 goda) a világméretű hidegháború, és a világrendszerek harcának legsikeresebb fegyvere lett. Kubától Nicaraguáig és Afganisztántól Angoláig, a harmadik – és a gyarmati világ harcaiban, az arab-izraeli háborúban, a Varsói Szerződés minden hadseregében ez a fegyver bizonyított. A katonák szerették. A partizánok, gerillák, szabadcsapatok, népi fölkelők csak erre a fegyverre esküdtek. A „Kalas” keresztnévvé vált Afrikában, Ázsiában hegycsúcsot neveztek el róla, Dél-Amerikában süteményt… És ne feledkezzünk meg a tömegsírokról sem, amelyek időközben szépen megteltek a fegyvertechnika fejlődésének következtében.

(Folytatjuk)