Beszélgetőpartnerem Márai Sándor

– Mi irányította a két világháború közti közgondolkodást?
– Két izzó kérdés parázslott a magyar élet mélységeiben: a földkérdés, a nagybirtokrendszer reformja és a trianoni békeszerződés által az ezeréves Magyarország testéről leszakított területek és népesség sorsának kérdése. Minden, ami 1918 és 1938 közt Magyarországon történt, e két sorskérdés vonzásában vagy taszításában következett be.
– Hogyan jelentkezett ez a szellemi életben?
– Az irodalom e korszakban csak akkor volt állami és egyházi áldással dédelgetett jelenség, ha a „keresztény, nemzeti „ irányzat szólamait fújta. Ahogyan később a bolsevisták számára minden és mindenki „reakciós” volt, aki nem követte engedelmesen a marxista-leninista eszméket, úgy a trianoni Magyarországon „destruktív” volt mindenki, aki a társadalmi fejlődést másként képzelte el, mint a nagybirtokosok titkos és nem is titkos társaságai által hivatalba ültetett politikai, kulturális ellenőrök megparancsolták. A re-akció, mint ez ilyenkor mindig történni szokott, már régen elfeledte vállalkozásának alibijét, az 1919-es Tanácsköztársaság kísérletének ürügyét.
– Hogy „kerül a képbe” a fasizmus?
– Amikor Hitler bevonult Bécsbe, a magyar reakciós polgári és kispolgári rétegek s a velük lelkesedő háború utáni katonatiszti ls hivatalnoki társadalom minden idegével érezte, szimatolta, hogy elérkezett a nagy zsákmány és osztozkodás órája.
– Mi történt a valóságba?
– Reményükben nem csalatkoztak. Ha rövid ideig is, a zsákmányolás és harácsolás olyan lehetőségei nyíltak meg számukra, amilyent a magyar történelem a török –és tatárdúlás óta nem ismert.
– Példákat tudnál mondani?
– A rossz író, a közepes, vagy tehetségtelen ripacs úgy vélte, itt a pillanat, amikor végre ő is kizsarolhatja, származása előjogán a sikert és a tapsokat. S amikor az esztelen és megalázó faji törvények végül a nemi életet is származási okmányok engedélyének szégyencölöpéhez pellengérezték, a csalódott szerelmes úgy érezte, ütött a pásztoróra. A groteszk és a lehetetlen is megvalósult e pillanatban. A városligeti cirkuszban egy zsidó származású törpe bohócot ezzel az indoklással tiltottak el szomorú-komikus mestersége gyakorlásától: „Zsidó nem lehet törpe.”. Az ámokfutó társadalom szemét valamilyen sárga köd borította el.