IV. Mini-Uzi

Működése szellemes. Felépítése és használhatósága Izraelre emlékeztet: kicsi, hatékony, hibátlan, egy ellenséges környezet kibírhatatlan nyomása alatt tökéletesre préselődve. A gépfegyver eszenciája, ilyen kis méretben a nagy karabélyok és géppisztolyok minden funkciója tökélyre fejlesztve, és minden méretben, súlyban a minimumra faragva.
Kétségtelen, hogy ebben a géppisztolyban a jól magálmodott konstrukciós megoldások nagyszerűen párosulnak az eltalált ergonómiai tulajdonságokkal és lőparaméterekkel, de azért manapság ennél valamivel több kell a sikerhez. Ez a plusz nem más, mint a nagyszerű reklám- és üzletpolitika, a kereskedők hozzáértése, a piacok megdolgozása, minden titkának tökéletes ismerete. És mivel ez az UZI tekintetében (is) profi módon működött, az eredmény ismert. Ez utóbbiakról, azaz a piaci sikerek kereskedelmi hátteréről hadd ne szóljak. Részint azért, mert ez sokkal bonyolultabb annál, mint ami belefér ebbe a cikkbe, részint pedig azért, mert egy sor részlet nem férhető a kívülállók számára hozzá.
Az UZI születése egybeforrt az izraeli hadsereg egyik tisztjének, Uziel Gal hadnagynak a nevével, aki 1949-ben nekilátott egy, a hadsereg által megfogalmazott igényeket maximálisan kielégítő fegyvertípus kidolgozásának. Izrael nem rendelkezett korábban géppisztolyokkal, viszont más országokban már évtizedek óta használták ezt a fegyverkategóriát. Ezen tapasztalatok összegyűjtése, valamint a már létező konstrukciók alapos és minden oldalú elemzése alapján úgy tűnt, hogy a csehszlovákok által gyártott géppisztolyok közelítik meg leginkább az izraeli hadsereg igényeit (természetesen alapos átdolgozást követően). Különösen nagyszerű és életre való ötletnek tartotta például a Mod. 23-ban vagy a Mod. 26-ban azt, hogy a tár (elsőként a világon) a markolatban helyezkedik el, amitől az egész fegyver sokkal szimpatikusabb, sokkal kompaktabb, de ami a legfontosabb: számottevően kiegyensúlyozottabb lett, mert megszűnt a csőnehézség zavaró problémája (a fegyver tömegközéppontja hová esik a függőleges síkban a feltámasztási, fogási ponthoz képest).
Hosszas munkálatok után 1954-ben megszületik az első UZI. A mintaként szolgáló csehszlovák fegyverekhez képest jelentős újítás a csőfarra részben rácsúszó (ráfutó) zár, ami adott zártömeg mellett jelentősen hozzájárul a fegyver tokszerkezetének és ezzel az egész fegyver hosszának csökkentéséhez. A megszületett fegyver természetesen egyes és sorozatlövések leadására egyaránt alkalmas, súlyzáras, tömegreteszeléses, előgyújtásos fegyver. Az első UZI-k fatusás, valamint behajtható válltámasszal készülnek.
Az eredeti UZI-khoz képest módosított változat csak az 1980-as években jelenik meg, és a MINI UZI nevet kapja. Eltűnik a fatusa, rövidebb, még kompaktabb az egész fegyver. Konstrukció szempontjából a legjelentősebb módosítás a csukott zárszerkezetre való áttérés. Ennek lényege, hogy a csőre töltés végén a zártömb visszasiklik mellső helyzetébe, és csak az ütőszeg szerkezete marad megfeszítve, így a tok nem marad nyitva a hüvelykivető nyílásnál, továbbá a sorozatlövéseknél nyugodtabbá válik a fegyver. Ez utóbbit azzal éri el, hogy sorozatlövésnél, a következő lövés leadása előtt a nagy tömegű zártestnek marad ideje felcsapódni a csőfarra, és az így keletkező lefelé mutató bólintó-nyomaték (ne felejtsük el, hogy a fegyver feltámasztása a lősík, azaz a csőtengely alatt történik!) kissé lebillenti az előző lövés miatt felugrott csövet.
A mini UZI a konstrukciós jellemzését tekintve rögzített csövű, szabadon hátrasikló, súlyzáras rendszerű, tömegreteszeléses, egyes és sorozatlövések leadására alkalmas elsütőszerkezettel ellátott, markolatbiztosítóval és tűzváltókarral szerelt automata géppisztoly. A tűzváltókar egyúttal a mechanikus biztosító szerepét is betölti. A cső alatt, a mellső markolat elején rögzítő ék található, ami lehetővé teszi az UZI-khoz kifejlesztett szurony fegyverre történő erősítését.

(Folytatjuk)