Tovatűnt

mint múló mámor
tovatűnt ifjúságunk
politizálunk

Inga

már csak azt nézem
mint nézitek megtébolyult
inga-létem

Ékágé

magányos léptek
kopogása – szívemnek
vad dobogása

Azúr

azúrkék az ég
megtermékenyülni kész
asszony most a föld

Üzenet

a sötét szoba
egyetlen fénye nyitott
könyv fehérsége

Újra

ezernyi sárkány
dorbézol mulat sehol
egy szentgyörgy lovag

Otthon

kiebrudalva
mindenünnen égek
a pokol tüzében

* Szerző – számomra ismerős az Ifjúmunkás, később a Romániai Magyar Szó melléklete, a Népújság oldalairól – 2013-ban megjelent haiku-kötetét (Kiáltó csend) küldte magánkiadásában. A Kedei Zoltán grafikáját viselő kötetben 100 (ennyit számoltam) darab, haikunak nevezett mű található. Sajnos, sok köztük a variáns (el kellett volna dönteni, melyiket tartja szerző a legjobbnak és csak azt közölni), de még több az, ami minden, csak haiku nem. Igaz, hogy formailag – látszólag – a haiku szabályai betartva, de a haiku nem csak sor- és szótagszám kérdése, hanem maximális tömörség. Esetünkben viszont sok a túlbeszélés, a túlmagyarázás – az a kevés szó sokszor túl soknak bizonyul. Vigyázzunk tehát, ha netán haiku-írásra adjuk a fejünket!)

A kötetből kimazsoláztam azokat a darabokat, amelyek a költő becsületére válhatnak. (cseke gábor)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ