UFO (4)

Ma éjszaka – úgy 4 óra lehetett (igazi szellemek órája, brrr!) – aztán eljött. Egyedül volt. Arra ébredtem, hogy ül, velem szemben, a fotelben. És rám néz. De úgy, mintha két reflektort eresztett volna a pofámba. Így aztán én nem láttam semmit. Hunyorogtam.Ő mindent láthatott. Hang nem hangzott el, de az agyamban hirtelen megjelentek az ő gondolatai – nem szavakban, nem képekben: ideákban! (Ugye, értik, mit akarok mondani?) Gondoltam, ez valamiféle kihallgatás akar lenni…
Az első kérdés az volt: hiszek-e az ufókban?
– Ez hit kérdése? – próbáltam eltakarni a szemem, úgy vakított a tekintete.
Pillanatok alatt leszámolt elém egymillió eurót. Értik? Egy milliót!
Most se hiszek? – kérdezte. Fogdostam, tapogattam a bankóhalmokat. Biztosan bólogattam is.
Reggelre, persze, a pénz nem volt sehol. Ennyit a hitről.