Beszélgetőtársam: Nagy Sándor

– Szóval Te vagy az Alexandrosz, the Great.
– Igen, és egész életemben a legjobb barátom egy ló volt. Bukephalosz.
– Megöletted apádat.
– Nem tudjátok bizonyítani. Apám rám, és nem gyengeelméjű, csökött bátyámra hagyta birodalmát.
– Mondják, nagy faszkirály is voltál.
– Nem volt elég időm a háborúskodás mellett a gyermeknemzésre.
– De jó válasz a szodomia vádjára… Megoldottad, vagy kettévágtad a híres csomót, azaz a könnyebbik megoldást választottad a gordiuszi csomóval?
– A történet egy öregemberrel, egy ekével és egy sassal kezdődik. Élt egyszer egy Gordiusz nevű szántóvető; egy napon sas szállt ekéje szarvára. Zeusz szent madarának látványát Gordiusz csodajelnek tekintette; azon nyomban elindult hát a helyi jövendőmondókhoz, hogy az ómen jelentését megtudakolja. A faluhoz közeledve egy lányt látott, amint vizet húzott a kútból, és megkérdezte tőle, a jövendőmondók közé tartozik-e. Valóban az volt; amikor a földműves elmondta neki, mi történt, a jósnő azt felelte, térjen vissza pontosan arra a helyre, és mutasson be áldozatot Zeusznak. Gordiusz csak egy egyszerű földműves volt, mit sem tudott a vallási szertartásokról, ezért megkérte a lányt, kísérje el és vezesse ő az áldozati szertartást. A lány eleget tett a kérésnek, és úgy döntött, hogy a földművessel marad, a felesége lesz. Idővel fiuk született, akit Midásznak neveztek, és a gyermek gyönyörű ifjúvá cseperedett. Frigia földjét azokban az időkben viszály szabdalta, de egy prófécia szerint jön majd egy szekeres ember, aki király lesz, és elhozza a békét. Amikor Frigia népe egy napon meglátta az ifjú Mídászt apja szekerén, királlyá emelték. Midász pedig hamarosan véget vetett a békétlenkedésnek, és a család szekerét Zeusz templomának ajánlotta, hálából az istenség kegyéért. És útjára indult a legenda, miszerint aki kioldja a szekér jármának a csomóját, az lesz egész Ázsia ura.
Én, Alexandrosz, még Arisztotelész lábainál ülve, Makedóniában hallottam a történetet. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, megnéztem a híres szekeret. Durva háncsból készült a kötél, olyan szorosan, sokszorosan összecsomózva, hogy a két végét nem is lehetett látni, bármilyen gondosan kerestem is a megoldást. Barátaim aggódni kezdtek, hogy úgy hagyom el a templomot, hogy a feladatot nem tudom megoldani. Ám én gondosan megvizsgáltam a csomót, kihúztam a járomszöget, mely köré a csomót kötötték, így szét tudtam bontani a rudat és a jármot anélkül, hogy elvágtam volna a csomót. Az istenek királya nyilván elégedett lehetett ezzel a leleményes megoldással, mert aznap éjjel hatalmas vihar és mennydörgés támadt a környéken.
– Köszönöm a beszélgetést!

Kerekes Tamás