Van, hogy az ember nehezen kap levegőt. Megrökönyödés okából. E helyen írok ki pályázatot annak a bölcs embernek, aki meg tudja nekem mondani, mit vétett Weöres Sándor és kinek, valamint mikor? És mivel? Itt és most kell gátat szabnunk a magyar költészet és jelképei ellen folyó hadjáratnak, én a magam részéről bízvást megígérhetem, hogy ha elkapok bárkit, aki költő szobrát rongálja, olyan pofont kap, hogy nemcsak elölről, de visszafelé is elmondja a Toldi-trilógiát.

Történt ugyanis a tegnapi nap folyamán – hogy pontosak legyünk, valószínűleg tegnapelőttről tegnapra virradóan – hogy Szombathelyen valami emberi mivoltából kivetkezett neandervölgyi kék festékkel összepingálta Weöres Sándor szobrát. Pingált pediglen a törékeny, kis öregember szobrára kék szakállat (azt speciel nem ő írta), nemi szervet, ami tagadhatatlanul volt neki, de általában ruházatán belül viselte, és odaírta rejtelmes, hermetikus okokból Paris Hilton nevét is. Aki nem hiszi, járjon utána, íme, itt látható a dicső tett nyoma.

Hogy Radnóti Miklós szobrával mi történt, tudjuk. Nem rongálás, hanem közlekedési baleset áldozatául esett – olyan súlyos volt a baleset, hogy azóta még a korábban a szobor körül álló tujákat is kiirtotta, nehogy látszódjék a nyomokon a szándékosság. Ez már nem is baleset, hanem elemi csapás. Legközelebb tessenek egy földrengést megrendezni. József Attila szobra is csak azért ül időnként nyakig a vízben, mert ott a helye, a Kossuth tér rendezése miatt. Nyilván: a rend már csak ilyen. Itt sem beszélhetünk rongálásról. Ugyan az ellenkező irányba is csapdos a ménkű, mert a múlt héten valaki horogkeresztet festett Wass Albert szobrára, és az arcát is feketére sminkelte – no, de azt már másnap reggelre letakarították. No, nem mintha az illető költőnek vagy írónak lenne nevezhető, de sokan annak tartják. Nagyon remélem, hogy a gróf úrnak kávét is vittek, és az adjusztálás után kezet csókoltak neki – belegondolni is rossz, mi lett volna, ha történetesen Ady Endre szobrát dekorálják ki. Az önkormányzat még festett is volna pár graffitit a meglévők mellé.

És most a szegény, ártatlan, madárcsontú Sanyi bácsira került sor. Az a gyanúm: gyakorlatilag lassan már mindegy, kinek a szobrát teszik tönkre, elég annyi, hogy köze legyen a betűvetéshez. Nem hinném, hogy van ebben az országban kétágú ember, aki ne tudná fejből a Bóbitát. Vagy Weöres Sándor többi gyermekversét. Azon nevelik az óvodásokat, jól is teszik. Most akkor mi történt? Valaki bosszút akart állni az óvónénin? Elunta, hogy huszonéves létére még mindig kiscsoportos? Életre kelt Sehallselát Dömötör?

A szombathelyi helyszín tele van térfigyelő kamerával. Iskola van a környéken, kollégium van a környéken, mégsem hinném, hogy a tanuló ifjúság lenne a ludas a dologban. A festék ugyanis aránytalanul sok pénzbe kerül – nem költenének ők ilyesmire, akármilyen szamárság is jut az eszükbe. Ezt felnőtt ember tehette, aki hajlandó volt beruházni a kalandba. És most nagyon jól érzi magát. Le merném fogadni, ha Pázmány Péter szobra akad a keze ügyébe, azzal bánt volna ilyen méltatlanul – nem nézi az ilyen, kit bánt, csak gyalázkodik.

Majomország.

Tegyük fel, megkerül az illető. Tegyük fel, lepucoltatják vele a szobrot. És akkor mi van? Azzal, aki József Attiláét a vízvonal alá rakatta, felhozatják? Aki Radnótiét összetörte, újra faragtatják? Sajnos, amit egyszer már tönkretettek, nehéz nyomtalanul helyrehozni. Ott marad a rongálás nyoma, a lelkekben, a fejekben, még ha a szem nem is látja.

Ha valaki megtalálja a Weöres Sándor szobrát összepingáló előembert, kérem, adjon neki a nevemben két akkora csárdás pofont, hogy élete végéig emlegesse, cserébe meghívom sörözni.

Miért csak kettőt?

Mert az emberek fejéből kiverni sokkal könnyebb valamit, mint beléverni.

Ja, és írja le százszor a vétkes:

„Sehallselát Dömötör
buta volt, mint hat ökör,
mert ez a Sehallselát
kerülte az iskolát.
Azt gondolta, hogy a pék
a pékhálót szövi rég,
és kemencét fűt a pók,
ottan sülnek a cipók.
Azt hitte, hogy szűcs az ács,
zabszalmát sző a takács,
sziklát aszal a szakács,
libát patkol a kovács.
Míg más olvasott meg irt,
ő csak ordítani bírt,
megette a könyvlapot,
s utána tintát ivott.
Csak azt mondom: Dömötör
buta volt, mint hat ökör,
mert ez a Sehallselát
kerülte az iskolát.”

Forrás: Gépnarancs (2013. december 3.)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ