Timur Vermes a banális gonoszról

Nem olyan erős a demokráciánk, mint amennyire hinni szeretnénk – állítja a félig magyar származású újságíró, író, Timur Vermes, aki Hitlerről szóló bestsellere (Nézd, ki van itt) miatt viták kereszttüzébe került Németországban. A szatirikus regényben Hitler napjaink egyik berlini grundján ébred fel, de gyorsan kiismeri magát, és az újkori díszletek között ismét felemelkedik. PUNGOR ANDRÁS erre hegyezte ki interjúját a 168 órában, amelyből most passzusokat közlünk. (Káfé főnix)

– Szabad viccelni Hitlerrel? Túl sok ember pusztult el miatta.
– Chaplin politikai fegyverként használta Hitler-paródiáját. Később a nácizmus áldozatai miatt már nem lehetett viccelni a témával. Bizonyos idő elteltével a borzalmak feldolgozásához, a félelmek feloldásához már igenis legitim eszköz lehet a humor. Elképzelhető, hogy a könyvemmel megbántok embereket, ám ellentételezésül tudok néhány okot mondani, amiért ez a megközelítés hasznukra válik.

– Mondjon egyet!
– Németországban sok fiatal kezdett el foglalkozni ezzel a témával. Számukra ma már hihetetlen, hogyan tudott Hitler hatalomra kerülni, az akkori polgárok miért álltak mellé. Én nem egy absztrakt személyt mutatok be. Érthetővé teszem a többi között azt is, miért találták őt vonzónak, ezáltal láthatóvá válik a veszély, ami napjainkban is leselkedhet ránk. Sokan állítják: ha Hitler ma belépne azon az ajtón, nem lenne sikere. Ez nem igaz.
(…)
Sajnos a gonosz lehet nagyon is banális. Norvégiában a szélsőjobboldali tömeggyilkos, Anders Breivik egyedül csaknem száz ember halálát okozta. Ám ötvenmillió ember pusztulása nemcsak Hitler lelkén szárad. Nagyon sok egyszerű segítője is akadt. Ők nem szörnynek látták Hitlert, ezért támogatták.

(…)

– A szélsőjobb vagy egy despota felemelkedésének a veszélyéről írt?
– Nem korlátoznám a veszélyt a szélsőjobbra. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy demokráciánk nem is olyan erős, mint ahogy hinni szeretnénk. Vágyunk a leegyszerűsítésre és valakire, aki a demokratikus politikusokhoz képest mást hoz az életünkbe. Megelégszünk vele, ha ez az ember jól szónokol, vagy megnyerő a kinézete, ennek fejében lemondunk az igazi politikai tartalom iránti igényről.

(…)
– Írásában Hitler az őt folyamatosan ostorozó Bildet is megleckézteti. A média sokszor idehaza sem tudja, hogyan lépjen fel a szélsőjobb vagy a despoták ellen: ha elhallgatja a róluk szóló híreket, azok megjelennek az interneten, az alternatív nyilvánosságban. Ám ha beszél róluk, azzal könnyen felnagyítja őket, teret, színpadot ad nekik.
– Nehéz ügy. Egyszerűen el kell magyarázni a jelenségeket. A könyvem megírása előtt elolvastam a Mein Kampfot, hogy tudjam, miképp gondolkozott, érvelt Hitler. Nemrégiben részt vettem egy konferencián, ahol az a tudós is felszólalt, aki a könyv legújabb kritikai kiadását készítette elő. A jegyzetekkel, kommentárokkal ellátott mű mintegy hétszáz oldalas lesz. Ennyi szöveget ember nem olvas el! Mindenki számára pontos, közérthető információkra lenne szükség, ha érvelni kell a nácizmus ellen.

(…)

– Édesapja magyar, aki 1956-ban disszidált Németországba, édesanyja német. Hogy látja: Magyarország a despotákkal, a szélsőjobbal szemben sérülékenyebb, mint az ön szülőhazája?
– Nem látok bele a magyar viszonyokba. A németeknek ilyen szempontból „könnyebb” a dolguk, jobban odafigyelnek ezekre a jelenségekre, hiszen nem dőlhetnek hátra, nem mondhatják el magukról, hogy a világháború idején áldozatok voltak.

Forrás: 168 óra

1. Keszthelyi György:
   2013. december 10. 07:23

   A címet már lájkoltam is.