A nap négy ponton üti át
felhőkrisztus párahusát…
Ahogy a fény továbbszitál –
aszal a bibliai táj…

Modellem délibáb csupán,
fénycsokor koradélután,
lég és föld egyberezgése,
mezőkimonón árnygésa…

Festegetem a gyorsulást,
az egybecsúszást, elmulást,
a lassan hunyó napokat,
évossziáriumokat,

vetődő hegyek arcait,
a lét ördöglakatjait,
a nemlevés őslevesét,
pokolmájat, édenvesét,

özönfény emberközönyét,
a spektrum önképző körét,
palettám hazugságait,
nézők megcsalatásait…

Hiába minden itt. Alfa
s ómega között a karma –
férgül ikonaranyalma…
A színeknek sincs hatalma…