Ladányi Mihály négy verse

Falka

Kék nadrágjuk kopottra smirglizett,
zsíros hajuk a vállukig lelóg,
falkában másznak villamosra, hol
tisztességtudóbb generációk,

szolid akarnokok, tisztes nyerészkedők,
szép térdükkel könyöklő asszonyok,
múltjukkal házaló tisztviselők
néznek utálkozva e kölykökre, kik

nem térdepelnek hivatal előtt,
társakkal vágnak a magánynak neki,
még nem görnyedtek bele semmibe,

még van bennük valami emberi.

Agglegény esti védőbeszéde
Avagy reflexió a közösségi társadalom alakulásáról

Ma
nem
mostam
lábat.
Ma nem mostam lábat.
Tegnap
sem
mostam
lábat.
Tegnap sem mostam lábat.
De hát
nem is olyan
sokat
megyünk mi
agglegények
nők után,
hogy
minden nap lábat kellene mosni.

Vers

reszket a bokor, mint a nyárfalevél
mint Mont Blanc csúcsán egy megfeneklett helikopter
milyen volt szőkesége, mielőtt befestette
már egy hete csak paprikáskrumplit eszünk
Edward király, angol király fogadta Losonczi Pált
ÉN EGÉSZ NÉPEMET FOGOM MÓRESRE TANÍTANI

Mi ketten

Akár az ujjak az ökölben
az ütlegekhez összezárva:
szorongunk gyűrötten, gyötörten,
kik jók lennénk simogatásra.

Forrás: Romániai Magyar Szó, Színkép melléklet, 2004. június 19.

2013. december 18.

1 hozzászólás érkezett

  1. Tomanovics László:

    Egyszerűen imádom!

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights