Ladányi Mihály négy verse
Falka
Kék nadrágjuk kopottra smirglizett,
zsíros hajuk a vállukig lelóg,
falkában másznak villamosra, hol
tisztességtudóbb generációk,
szolid akarnokok, tisztes nyerészkedők,
szép térdükkel könyöklő asszonyok,
múltjukkal házaló tisztviselők
néznek utálkozva e kölykökre, kik
nem térdepelnek hivatal előtt,
társakkal vágnak a magánynak neki,
még nem görnyedtek bele semmibe,
még van bennük valami emberi.
Agglegény esti védőbeszéde
Avagy reflexió a közösségi társadalom alakulásáról
Ma
nem
mostam
lábat.
Ma nem mostam lábat.
Tegnap
sem
mostam
lábat.
Tegnap sem mostam lábat.
De hát
nem is olyan
sokat
megyünk mi
agglegények
nők után,
hogy
minden nap lábat kellene mosni.
Vers
reszket a bokor, mint a nyárfalevél
mint Mont Blanc csúcsán egy megfeneklett helikopter
milyen volt szőkesége, mielőtt befestette
már egy hete csak paprikáskrumplit eszünk
Edward király, angol király fogadta Losonczi Pált
ÉN EGÉSZ NÉPEMET FOGOM MÓRESRE TANÍTANI
Mi ketten
Akár az ujjak az ökölben
az ütlegekhez összezárva:
szorongunk gyűrötten, gyötörten,
kik jók lennénk simogatásra.
Forrás: Romániai Magyar Szó, Színkép melléklet, 2004. június 19.
2020. szeptember 21. 11:11
Egyszerűen imádom!