Cseke Gábor köszöntése
Fotó: Pusztai Péter
Egy híján
Köszöntő Cseke Gabi szülinapján
Nem várhatunk most ahhoz még egy évet
Hogy kerek számmal köszönthessünk téged
Hatvankilenc gyertyát sem viszünk neked
Mi, akik egy húron pendülünk veled
Akik mind elmúltunk már valamennyik
Belátjuk, az idő biz’ gyorsan telik
S bár a sors olykor sokunkhoz mostoha
De még nem múltunk el – s nem fogunk soha.
Debreczeni Éva, élet- és halálfelelős
(A továbbiak részint beérkezés, részint női logika szerinti sorrendben)
*
Keszthelyi György: Hidd el nekem, Gabi!
(születésnapodra szeretettel)
Mondják: nem éppen kerek…
pedig hát melyik? Mi nem az?
Egyetlen órának hatvan kerek perce
s a másodpercek tán háromszögűek?
Egyetlen tömb reggeltől estig
a törekvések és a mellőzött dolgok –
egy masszából gyúródnak, mint a fánk,
vagy mint a szétszabdalt kerek erdő – biz’ ám!
Hidd el ezt nekem még sokáig, Gabikám…
*
„Papíron túl vagyok az ötvenen…”
…dúdolgatom magamban, amióta nekikészültem megírni ezt a pár sort Neked. És ha már dúdoltam, akkor le is írtam most, mert mindent elfelejtek mostanában, amit nem írok le. Még azt is, amit leírtam. A mensárosi könnyed keserűséget a rá jellemző derűvel énekelte bele a sanzonba anno egy emlékezetes színházi szilveszteren Ács Ali bácsi. Te is énekelhetnéd immáron, hogy papíron túl vagy már az ötvenen. Főleg, hogy te jövőre is csak hetvenkedni fogsz. De ha nem is énekelsz, mi akkor is nagyon szeretünk, és nem is feltétlenül az éneklésednél fogva vagy annak ürügyén.
Én például inkább a meséid miatt szeretlek.Mesét mondani kevés ember kiváltsága. A legkritikusabb réteget célozza meg, aztán meg egy mesét kitalálni csakis különleges lelkűek tudnak. Bármiről szólsz, olyan, mint egy mese. Akár mai mese, de akár olyan is, mint amilyenen felnőttünk, amikor háziolvasmányon túl is olvastuk Gúzs „Tanár Úr” Imre meséit a sárkány hetedik fejéről, Jómagjani találmányát Frici bácsi keményfedeles könyvéből, amivel egyszer nagyon képen töröltem az egyik kiscsávót, vagy épp a Tuskót, aminek egy továbbfejlesztett (mai nyelven: apdétolt) változatát – jobbról-balról a későbbiekkel is megtoldva nemrég le-Jelentetted nekünk. (bár ebben már nem volt benne a kedvenc mondatom: „Anyjuk, itt valami rág” )
Hát ezt a nagy mesemondó kedvedet tartsa meg a Jóisten még nagyon sokáig. Mondanám, hogy ha kell, akkor az írógépedet is visszaadnám, hogy akkor is tudj mesélni, amikor netán megint elveszik a villanyt, de nem mondom. Mert azt most is úgy őrzöm odahaza, mintha magam is azt várnám, New Yorkba egyszer elfogy a sok villany, és akkor szükségem lehet rá még. Azt tehát ne is kérd tőlem vissza, nem azért tettem bele piros-fekete színű szalagot mielőtt eljöttem hazulról honvágyni…
És jóbarátokat kívánok Neked. Múltkori levélváltásunk margóján is, meg azért is, mert a minap újabb meséket költve bandukoltam Alvinnal a múzeumban a Fifth Avenue-n, ahol Milne barátai, barátaink, az „igazi”, kézzelfogható Micimackó, Füles, Malacka és barátai laknak. (ki hinné ezekről is, hogy otthagyták a Százholdas Pagonyt és idebútoroztak…) Ennek kapcsán jutott ez most eszembe. A kézzelfogható barátokról.
És még azt is kívánom, hogy mindig tudj szeretni.
„Amíg az ember szeretni bír, mit számít egy darab papír?…
Papíron túl vagyok parampapam…”
Egyszóval: Isten éltesen!
Art
New York, 2010. július 24.
*
Elekes Ferenc: Noé
A minap egy statisztikus-lelkületű állami közeg azt mondta a rádióban, hogy valamilyen intézményből ki kell hajítani négy és fél embert. Mert meg kell húzni a nadrágszíjat. Tudom, milyen, amikor meg kell húzni a nadrágszíjat, de azt nem, hogy miképpen lehet kihajítani valahonnan négy és fél embert. Aztán eszembe jutott az én barátom, Cseke Gábor. És igazat adtam ennek a statisztikus-lelkületű állami közegnek. Mert vannak emberek, akiket ha valahonnan kihajítanak, az annyi, mintha hármat, négyet, vagy mondjuk, négy és felet hajítanának ki. Ugyanis annyit érnek. Hármat, négyet, vagy négy és felet. Ilyen ember az én barátom, Gábor. Ahonnan ő hiányzik, onnan legalább négy és fél ember hiányzik. Ahol ő ott van, azon a helyen négy és fél
emberrel többen vannak.
A számok furcsa teremtmények. Semmi nem annyi, mint amennyinek látszik. Mindig valamivel több, vagy kevesebb. Gábor most még nincs egészen hetven éves, de mi úgy ünnepeljük a születésnapját, mintha kerek évfordulója lenne. Kereken hetven. Vagy kereken hetvenöt. Mondanivalómat tekintve teljesen mindegy. De mit akarok én most mondani a barátomról, akinek néhány évet máris megelőlegeztem? Röviden azt, hogy ennek a Csekének valami furcsa
szövetsége van az Úrral. Pontosabban megbizatása. Hogy mentse a menthetőt.
Ő egy mai Noé!
Nagy a gyanúm, reá vannak bízva például a bozótos irodalmi berkek, a bennük hemzsegő poétákkal, híres és elfelejtett tollforgatókkal, voltakkal, s leendőkkel egyetemben. Reá van bízva a bárka ácsolása, s főleg az, hogy tegyen belé minden fajtából egyet, aki megtanulta az ábécét, s írásra adta a fejét.
Furcsa ember ez a Gábor! Úgy vettem észre, nagy gonddal, körültekintéssel, együttérző lélekkel válogatja ki az utókor számára kiszemelt egyedeket. Ott áll a bárka lépcsőjén, s egy vékony vesszővel gyöngéden reácsap némelyek fejére, majd puha spongyával el is simítja a vesszőcsapás nyomát, csak azután mutatja meg, melyik az a hely, ami őt megilleti. Ezt azért cselekszi,
hogy mindenki érezze jól magát a bárkában, addig is, amíg föltűnik a láthatáron egy kiszállásra alkalmas szárazföld teteje.
Most itt ülök a Cseke-féle bárka egyik félreeső zugában. Térdemen nagy, fehér papír. Arra firkálgatok. Nem csapkodok és nem bántok senkit. Csak csodálom Gábor barátom türelmét. És olykor integetek neki, hogy tartson ki. Legalább hetvenig. És hetven után írja ki a bárka oldalára: leltár miatt zárva. És azt is, hogy azonnal jövök! Noé.
*
Ajándék Vaudreuil Dorionból - valamint jókívánságok Pusztai Pétertől és Irinától
*
Kedves CSEKE GABI!
Születésnapod alkalmából szeretettel gratulálok!
S azt kívánom az erőn, egészségen, boldogságon kívül, hogy Múzsád sose hagyjon cserben. (Így egy kicsit hazabeszélek, mint gyönyörű verseid olvasója (Visage émoticône)
Eva AGNEL, Marseille
*
Születésnapi hízelgés
Gábor, Gabi, Gábriel,
máma minden Rád rímel!
Gépben lakó
Itt tanyázik Cseke Gábor –
egyszemélyes írótábor.
Bölöni Domokos
*
Debreczeni Éva: A te parkod
(Cseke Gábornak)
magadat építed kőkemény harcban
bokrok és fák közt csodálatos parkban
hol hordókból isznak majd rá fölállnak
képzelt legények koldusok bajtársak
hogy elmondják miként egyes kortársak
járókelőnek parkőrnek portásnak
az igazat rosszat elképzelt szókat
a szép a fájó a hamiskás jókat
s ha nem volnál te benne ki lenne ott
aki összetartsa ezt a nagy parkot?
saját falad vagy mely szívünkbe markol
versekkel minden érzést körbeparkol
ami fontos vagy ami már elhullott
enyém tiéd miénk a sohanemvolt
szivárványkapuja érinthetetlen
ha egyszer is látod felejthetetlen
lelked fölfelé tör ujjad tintakék
magasba kapaszkodsz fénylőn mint az ég.
Szatmárnémeti, 2010. július 25.
És még fogadd tőlem két veled egyidős sráctól a csend hangjait:
Pusztai Péter rajza
2010. július 29. 02:49
És akkor ez mind az enyém? És hazavihetem? Úgy érzem magam, mint a világ legbutább gyermeke, á la Karinthy Frigyes – köszönöm Nektek és térüljön meg kinek-kinek százszorosan mindaz, amit itt nekem kívántok. Szülinapi torta helyett arra gondoltam, hogy egy huszárvágással „bezárom” a Hyde Parkot, kószáltunk ott már eleget… Jönnek még újabb parkok, újabb kalandok…
2010. július 29. 05:57
Isten éltessen! Éltessen családod és sok–sok barátod körében!
2010. július 29. 06:47
Köszönöm ezt az új világot,
Majd kézfogást adok nem virágot.
2010. július 29. 10:54
Csatlakozom az előttem szólókhoz,
Mint basszus a gitárszólókhoz,
Kivánok lágy kenyeret a szőlőkhöz,
Pár évtizedig Gábornak az eddigiekhöz.
Netuddki
2010. július 29. 21:02
Ja, és Gergely Tamás is biztosan csatlakozott volna a sajátjával, ha nem lenne épp szabadságon valami elérhetetlen északi erdőség partján, távol a tébolyult tömegtől és az internettől… ezt üzente most általam telepatikus úton
2010. július 29. 21:34
Na jó, akkor a banzájnak vége, már 30-ika van. Vár a munka!