Négyszer-ötször, jóindulatuktól függően küldték vissza a fáradt regrutát fel a forráshoz, gúnyos röhejektől és szidalmaktól kísérve. Olykor egy egész órával rövidítették meg a meggyötört katona pihenőjét. Nagyon lassan, erőltetve sántítását, elindult a forrás irányába. Ott elővette zsebéből az előkészített zsíros csomagolópapír- darabkát, bemártotta a vízbe, majd letakarta a vízzel telített evőkanalat. Már kipróbált módszer volt, mert felkészült erre a feladatra. Nagyon lassan indult meg lefelé. A kerítésnél már várta az egyik „öreg” katona, aki felkelt ágyából, hogy részt vegyen ebben a megszokott szórakozási programban. Bal kezével letakarva a kanalat, csoszogva, bicegve érkezett meg a pavilon bejáratához. Miután fellépkedett a bejárati lépcsőkön, kivette a zsebkendőjét, és belecsúsztatta a vizes fedőpapírt. Óvatosan végigcsoszogott a háló betonpadlóján, és a gúnyolódó kiűzői előtt beleöntötte a vizet az ott elhelyezett kisasztalon lévő pohárba. Megszűnt a röhej, ámulva nézték a poharat, amelynek a fenekét teljesen letakarta a víz. – Honnan hoztad azt a vizet, „racané” (a regruták csúfneve)? Csak nem vizeltél bele a kanálba? – Jorgulészku, figyelted jól, mit csinált ez a nyavalyás odakint? – Figyeltem, éppen úgy járt, mint a többiek, nem vettem észre semmi gyanúsat. Odament az asztalhoz, felvette a vizespoharat, és megszagolta. Úgy néz ki, hogy tiszta víz – jelentette ki hitetlenkedve. Odanyújtotta a poharat az egyik újoncnak, aki ébren figyelte a történteket az ágyából. – Kóstold meg, és mondd meg, hogy mi van benne? – Tiszta víz, káplár uram – bizonyította a kóstoló. – Nagy gazember lehet ez a Puskás, ez biztosan becsapott bennünket valahogy, de majd holnap kiszedem én belőle a huncutságot a gyakorlótéren – jelentette ki a „sergent”. Most már ideje, hogy mi is lefeküdjünk.

Ilyen és hasonló kisebb-nagyobb megaláztatások közepette és kíméletlen hosszú katonagyakorlatokkal telt el az első 6 hónap a hároméves katonaságból. Az első hetekben oly nehéz Z.B. gyalogsági fegyvereket most játszi könnyedséggel forgatták a katonák, „mint íródeákok a libatollat”. Az éjszakai riadók alkalmával most már három perc alatt felsorakozott az egység a kaszárnya udvarán, ami pár hónappal előbb még ötszöri ismétlésre sem sikerült. A katonai eskü letételére készülődve, a masírozások végleg lekoptatták a katonabakancsok talpát. Az eskü előtti napokon új egyenruhát, „tányérsapkát” zöld szegéllyel és erős szegestalpú új bakancsokat kaptak. Lesoványodva, de megizmosodva, büszkén verték lábukkal a taktust a katonazene ritmusára. Új fejezet kezdődött a katonai kiképzésben, az elméleti gyakorlat. Vastag, szabályzati utasításokkal és a határőrségre vonatkozó törvényekkel tele könyvnek a tartalmát kellett hogy elsajátítsák a következő hónapokban. Az elméleti kiképzés feladatait aránylag könnyen elsajátította Jani. Az osztályában a legjobb tanulók egyike volt, amivel tekintélyt és dicséretet érdemelt ki, úgy a bajtársai részéről, mint a parancsnokaitól is. Sűrűbben kapott vasárnapi kimenőket, mint sokan mások, amiből kifolyólag már irigyei is akadtak. Összejárta a város minden zegét-zúgát, felment a várba is, ahol úgy érezte, hogy még uralkodnak a régmúlt idők szellemei, a vár börtönfoglyai pedig a süvítő szél segítségével próbálják ledönteni a Kőműves Kelemen által épített vastag várfalakat. Előszeretettel látogatta meg a dévai csángó-magyar városrészben rendezett táncmulatságokat is, ahol szívesen fogadták ezt a jó modorú, délceg katonát. Olykor, ha fizetni akarta kevéske fogyasztását, sértődötten utasították vissza újonnan szerzett barátai. – Örülünk, hogy jól érzed magad minálunk, mert jó kedvet és vigasságot hozol közénk, amit mi is szeretünk. Különösen nagy sikere volt, amikor egy- két szép magyar nótát eldalolt saját hegedűkíséretében. – Hol tanultad ezt a sok szép magyar nótát, Jani? – kérdezgették vendéglátói. – Másoktól és tőletek is, de azt is elárulom nektek, hogy nótás kedvű volt az édesapám is – felelte tréfásan a kérdezett. A ritka kiruccanásaitól eltekintve, az igazi élete a kaszárnyában zajlott le. A kiképzésben elért sikerei, úgy a fegyverforgatásban, mint az elméleti oktatásban, magával hozta neki az első sarzsit is, utána pedig még az első év letelte előtt, előléptették káplári rangra. Meg volt elégedve a sorsával, feledve az első fél év szenvedéseit és egyéb viszontagságait. 21 napos szabadságát otthon töltötte Begamonostoron. Apja gáteres volt a feldolgozó üzemben. Itt dolgozott ő is bevonulása előtt a parkettarészlegen. A gyári munka mellett művelték meg azt a pár lánc földet is, amit szülei örököltek. ősszel, miután letörték a kukoricát, kevés dolga volt otthon. Szabad idejében részt vett a falu fiatalsága által rendezett mindenféle szórakoztató és mulatsági rendezvényen, úgy a magyar részen, mint a román oldalon. A futballmeccsek után, a társaság kérésére, elhozta hegedűjét is. Tűrhetően hegedült, különösen a magyar hallgató nóták és a román románcok nagy sikert arattak, mert a saját dalát kísérte hegedűn. Jó modorát és víg kedélyét értékelték, különösen a fiatalok. Kellemes emlékekkel utazott vissza Dévára a szabadság lejárta után, csak akkor komorodott el, amikor felbukkant előtte a kaszárnya ódon és zord épülete. Elbúsulva gondolt arra, hogy a hároméves katonaságból még az első év sem telt le teljesen. Az ezrednél nagy volt a sürgés-forgás, amikor megérkezett. Megkezdődött a regruták kivezényelése az országhatár őrzésére. Ugyanakkor kezdték meg a legidősebb korosztály leszerelését is.

(Folytatjuk)