Ádám Gyula fotója

Ezen a képen látszólag minden össze van zavarva: szépség, szegénység, szomorúság, elmúlás.

És mégis, ez a kép a megmaradás győzelméről szól. Arról, hogy mindennek helye van a nap alatt. A csorba edénynek, a zománca vedlett lábosnak, a kiszuperált malomkőnek, a földre hullott, kihajtott növénymagnak, a roskadozó, szúette deszkapolcnak…

Ádám Gyula „idilli elmúlása” tulajdonképpen 2008 őszén vonult be a nyilvánosságba, amikor is közös erővel és nagy lelkesedéssel megszerkesztettük Székelyföldi vízikerekek nyomában (HMKK/Pro-print Könyvkiadó, Csíkszereda) című művészalbumát (itt látható egy bő válogatás az album képeiből), amely aztán hamarosan el is nyerte a XIV. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár tavalyi Legszebb könyv díját.

…Az album azóta osztatlan szakmai sikert aratott idehaza és külföldön is, mindenek előtt dokumentáris hűségbe oltott művészi látásmódja által. Azáltal, hogy bemutatja ugyan a romlást, a hanyatlást, a már-már visszafordíthatatlan pusztulást, amit múltunk eme ipari kultúrépítményeinek – a malmok, vízikerekek – eltűnésében tapasztalt a mindenre kíváncsi objektív, de ezt annyi szeretettel és természetességgel teszi, hogy a sirató így nem válik olcsó siránkozássá, a szomorúságból nem tehetetlenség és letargia lesz, hanem józan mérlegelés és felismerés, szembenézés és megértés: tanúság a négyzeten…

Ma is borzongató örömmel tölt el a gondolat, hogy némi közöm lehetett e könyv létrejöttéhez.

Cseke Gábor

Forrás: Fotótanú

1. B.Tomos Hajnal:
   2014. január 2. 07:58

   Látjátok a képen azt a barna mintás fazakat? Nos,nekem is van egy pontosan olyan,azaz volt,mert odaadtam a szomszédasszonynak miután kicsorbult,abból eszik most a kutyája.
   Épp ahogy Gábor mondja :”mindennek helye van a nap alatt.”