A kaszárnyába érkezésének második napján már útban volt ötödmagával a jugoszláv országhatár irányába egy „öreg” káplár parancsnoksága alatt, akit a pichét (őrs) küldött értük. Délután szálltak le a vonatról, majd több mint 2 órát gyalogoltak sáros dűlőutakon, amíg odaértek a Gyér (Giera) mellett épült pichéthez. Az őrs épülete 15-16 katona befogadására volt berendezve. Egy nagyobb hálóterem egymásra rakott vaságyakkal, egy közös konyha és ebédlőterem, a parancsnok irodája és egy kis raktár. A bejáratnál egy hosszabb előszobában volt a fegyvertár, egy pár fogas és a mosdóvályú. Amikor Jani odaérkezett, a legénység létszáma elérte a 14-et, köztük a parancsnok és a szakács, akik nem vettek részt a járőrszolgálatban. A fogadtatásuk rossz előérzetet keltett az újonnan érkezettek között. – Jó, hogy megérkeztetek végre, már régóta várunk rátok. Biztos, hogy tetszeni fog nektek itt. Csend és tiszta levegő van körülöttünk, és nem kell állandóan szalutálni (köszönteni a tiszteket) – magyarázta nekik az egyik „öreg” katona. – Azért ne gondoljátok, hogy üdülni jöttetek ide. A granicsárból csak a pichéten lesz igazi katona, mert nálunk még a padlás is tele van katonai fegyelemmel – intette őket egy káplár, aki éppen az őrjáratra készülődött. A vonaton a Domnu kaporál (a káplár úr) már mesélt nekik a pichéteken elterjedt szokásokról, és arról, hogy milyen nehéz volt nekik alkalmazkodni ezekhez, amikor, mint újoncok, kikerültek a határ őrzésére. Rossz előérzetet keltett az újoncok között, amikor ebéd közben a szakács is tanácsokkal látta el őket: – Viselkedjetek jól, fogadjatok szót az öregeknek, mert ha ezek megharagszanak rátok, még az anyátokat is megátkozzátok, hogy megszült benneteket. Regrutakáplár? – csodálkozott a „sergent”, rangot viselő pichétparancsnok –. Ezeket ritkán küldik ki a határsávra. Talán valami rossz fát tettél a tűzre Déván, hogy téged is kiküldtek a pichétre. – Nem tudok róla, nem voltam büntetve! – felelt Jani egy kicsit sértődötten. Kelletlenkedve írta be a nevét az őrs nyilvántartásába. – Egyelőre szegre akaszthatod a káplári rangodat, Puskás, itt most nincs szükség rá. Nálunk csak mostanában kapták meg egy páran a káplári rangot, miután közel egy évig taposták a sarat a határsávon. Van most elég belőlük.

Hamarosan kénytelenek voltak elsajátítani a granicsárok íratlan, de annál kíméletlenebb törvényeit is. Ezek elsősorban az újoncokra vonatkoztak. – Vegyétek tudomásul, hogy amíg mi itt leszünk, ti mindig regruták maradtok. Ehhez tartsátok magatokat, ha nem akartok bajt keresni – figyelmeztették őket többször is az öregek. Azonnal be lettek osztva járőrszolgálatba. Két hétig egy-egy öreg katonával párosítva végezték az őrjáratot, később azonban külön regruta- őrjáratokat szerveztek, megkövetelve tőlük az előírások szigorú betartását, ami az öregek részére már nem volt annyira kötelező. Minden házimunka csak a „racánokat” (az újoncok csúfneve) illette, beleértve takarítást, mosást, mosogatást, krumplipucolást, a hó eltakarítását és sok minden mást is. Az őrjáratba indulás előtt egy káplár ellenőrizte az újoncok felszerelését. Ilyenkor mindig akadtak kisebb hibák. Ezekért sűrű megróvásban részesültek. Az első komolyabb eset abból adódott, hogy az egyik járőr elindulása előtt az egyik katonánál hiányzott egy gomb a zubbonyáról. Jelentette azonnal a parancsnoknak. – Ha a legközelebbi őrjáratba indulása előtt is hiányozni fog a gomb, öt deszkát verjetek az ülepére. – Hallottad a parancsot, Brezovan, ahhoz tartsad magad! – intette a káplár a bajba keveredett katonát. Gombot nem lehetett találni az őrsön, így a legközelebbi ellenőrzésnél megint hiányzott a gomb. Brezovan magyarázkodását meg sem hallgatva, elkapta két „öreg”, mellével ráfektették egy ágyra, miközben egy másik előhúzott egy keskenyebb ágydeszkát a szalmazsák alól, és gyors tempóban ráhúzott öt ütést a meglepetten hápogó legény fenekére. – Hozd rendbe az uniformist, és indulj, végezd a kötelességed, mert a hanyagságod miatt most későbben indul az őrjárat – parancsolt rá a káplár sürgetően. – De vedd tudomásul, ha legközelebb megint hiányos egyenruhával jelensz meg előttem, duplán jár majd rád az ágydeszka. Kétségbeesve panaszkodott Brezován mindenkinek, hogy nem talál gombot. Egy idő után megszólalt az egyik öreg katona: – Ha olyan szamarak voltatok, hogy nem hoztatok magatokkal rezerva gombot meg cipőfűzőt, most viselitek a következményeket. De ha jól tudom, nekem kell hogy legyen valahol a kofferben egy rezerva gomb. Mit adnál érte Brezován, ha megtalálnám, és kölcsön adnám neked? Két csomag féltve őrzött cigarettáját adta oda a pácba jutott a nélkülözhetetlen gombért. Így ismerkedtek meg az újoncok a granicsár szabályzat egyik íratlan törvényével. – Te Puskás, tudd meg, hogy azt a gombot a zubbonyomról ők szakították le, mert nem vettem észre, hogy lógott volna. Ezt csak azért csinálták, hogy gúnyt űzhessenek belőlem – panaszolta Janinak a kárvallott, amikor együtt bukdácsoltak a fagyott határsávon. Porzott egy pár nap múlva egy másik katonának is az ülepe az ágydeszka ütései alatt, mert a káplár egy rozsdafoltot fedezett fel a puskacső belső részében. – Nézze meg jobban, káplár uram, mert én a reggel pucoltam, olyan tiszta az, mint a tükör! – Nézzétek csak ezt a racánt, fiúk – fordult a káplár a többiek felé –, azt képzeli magáról, hogy jobban ért a puskához, mint én, aki már második éve koptatom a bakancsom a határsávon. Tíz deszkát kapsz a fenekedre, te okos. Ettől talán meg fog jönni az eszed is, mert milyen granicsár lesz belőled így ész nélkül. Az ítélet azonnal végre lett hajtva. A büntetett 24 órára fel lett mentve a szolgálattól, mert még az ágyán is nyögdécselve fetrengett. A kimaradt járőr- órákat utólag kellett letöltse azok helyett, akik, amíg ő az ágyat nyomta, helyette végezték el a szolgálatot.

(Folytatjuk)

1. Skandikamera:
   2014. január 3. 10:00

   A „rangosok” ügyeltek arra, hogy az újoncként elszenvedett visszaélések és kínszenvedések „hagyományát” tovább vigyék. (Van egy apró elírás: kaporál és nem „kapolár (a káplár úr)”).