Kifulladásig

Azt kérdezi egy ismerősöm: belefáradtam-e az irodalomba, hogy csak ilyen firkákra futja erőmből az utóbbi időben? Tisztelem nyíltságát, ezért nyilvánosan válaszolom meg kérdését. Ha tudom… Mert igaz ugyan, hogy egy-egy „firka” papírra vetése után úgy érzem magam, mint emeletmászás közben, s míg megszusszanok, azzal áltatom magam, hogy a napi penzumot már letudtam. De aztán ismét beugrik egy gondolat, egy hasonlat, egy firkányi szikra és működésbe lép a gépezet, elindul a szellemi mókuskerék, újabb kifulladásig.

1. Somorčík Sz. Rozália:
   2014. január 8. 18:05

   A bölcseket, s kitartóakat bántani szokták az irigyek.

2. Hajdú Mónika:
   2014. január 9. 09:54

   Néhány szó gyakran gazdag, mint, amikor a sok igen szegény.

3. Keszthelyi György:
   2014. január 9. 10:05

   Ha egy gondolatot betűkre vált át az ember, hozzátéve saját benyomásait, az firka? Ilyen alapon például a haiku is csak egy selejt.

4. Gergely:
   2014. január 9. 11:22

   Goethe sokszor címtelen pársorosai a legjobb versei