Szuhay-Havas Marianna: Groteszk
ma is megnőnek a terek
ajtódon ahogy kimegyek
rám hajol a jeges táj
ami heges belül fáj
fagyos felszín alatt
a rettent szív lapul
egyszer már meghasadt
nézted is: hanyagul
ma is megnőnek a terek
ajtódon ahogy kimegyek
rám hajol a jeges táj
ami heges belül fáj
fagyos felszín alatt
a rettent szív lapul
egyszer már meghasadt
nézted is: hanyagul
2014. január 16.
Pusztai Péter rajzaDesigned by NodeThirtyThree for Free WordPress Themes. Powered by WordPress.
We use cookies to improve your experience on our site. By using our site, you consent to cookies.
Manage your cookie preferences below:
Essential cookies enable basic functions and are necessary for the proper function of the website.
These cookies are needed for adding comments on this website.
Statistics cookies collect information anonymously. This information helps us understand how visitors use our website.
Google Analytics is a powerful tool that tracks and analyzes website traffic for informed marketing decisions.
Service URL: policies.google.com
2014. január 16. 15:28
Ez is egy jellegzetes Marianna-vers. Olyan, mint a sejtmag. Apró, tömör, de benne lakozik az élet. A „hanyagul” hirtelen hat, mint az áramütés. Dícséret illeti.
2014. január 17. 07:17
Ebben a sejtmagban elég lehangolónak látszik az élet.Kivül fagyos felszin,belül rettegés s minderre csak hanyagul válaszol a környezet.Sajnos igy telnek napjaink.
De kárpótlásul vannak jó versek, s a Mariannáé ilyen.