ma is megnőnek a terek
ajtódon ahogy kimegyek
rám hajol a jeges táj
ami heges belül fáj
fagyos felszín alatt
a rettent szív lapul
egyszer már meghasadt
nézted is: hanyagul

1. Keszthelyi György:
   2014. január 16. 15:28

   Ez is egy jellegzetes Marianna-vers. Olyan, mint a sejtmag. Apró, tömör, de benne lakozik az élet. A „hanyagul” hirtelen hat, mint az áramütés. Dícséret illeti.

2. B.Tomos Hajnal:
   2014. január 17. 07:17

   Ebben a sejtmagban elég lehangolónak látszik az élet.Kivül fagyos felszin,belül rettegés s minderre csak hanyagul válaszol a környezet.Sajnos igy telnek napjaink.
   De kárpótlásul vannak jó versek, s a Mariannáé ilyen.