Demény Péter: Elmélkedés a lelkes megosztókról
„Minciuna este mitul fondator al României moderne.” – „A hazugság a modern Romániát megalapozó mítosz.”
Lucian Boia, a nagy port felverő történész, akinek az attitűdje a legjólfésültebb tudományt ígéri, hogy aztán hátrahőköljenek azok, akik a tudománytól azt várják, hogy magasztosan mondjon olyasmiket, amiket minden rossz tankönyvben elolvashat az ember, Lucian Boia tehát nem egy hamis mítoszról beszél, hanem magáról a hazugságról mint mítoszról. A De ce este România altfel? című kötetéről adott interjúban (a könyv Miért más Románia? címmel magyarul is megjelent tavaly a kolozsvári Koinónia kiadónál) az 1989 utáni Románia „megalapítását” nevezi hazugságnak, hiszen: „még mindig nem tudjuk, mi történt a forradalom idején”. Mindenki tud valamit, de a kis suttogott igazságok soha nem váltak nyilvános és országos igazsággá, úgy, ahogy annak idején a kommunizmus elítélése viszont azzá vált.
Ennek az interjúnak a linkjét osztogatja tehát lelkesen sok magyar. Egy nap tele volt vele a Facebook, egyik kapta ki a másik egeréből, lázasan másolták és illesztették be az idővonalukra, lázasan lájkolták és osztották tovább, hogy a hozzászólásokról már ne is beszéljek. És Boia tényleg megérdemli ezt a lázat, mert a mai román köztudat legfőbb bírálója – és egy olyan kultúrának, amely a huszadik század nagy részét bezártságban és önámító legendákban töltötte, semmi sem segíthet inkább, mint az önreflexió.
Ám ez az utolsó mondat nemcsak a román kultúrára érvényes, és éppen ezért mosolyogtam én fanyarul a sok megosztás láttán. Hány magyar ismerné el csont nélkül, hogy a huszadik századi magyar kultúra nagy része is egy diktatúra lábvizében ázott, bármilyen puha diktatúra is volt az?! Hány magyar látná be, hogy önámításból a mi kultúránkban és társadalmunkban is van elég?! Hányan lennének hajlandók legalább eltöprengeni azon, hogy például a határon túliakhoz való viszonyulás mindkét típusa, attól, amely skanzenlakóknak tart bennünket, addig, amely viszont töltöttkáposzta-pusztítókig, ott gyökerezik a Kádár-korszakban?! És hányan azon, hogy ennek a negyven éves szocializációnak sokkal mélyebb és szélesebb a hatása annál, semhogy az elválasztó vonalat nyugodt lélekkel pártok között húzhassuk meg?!
Vagy hány embernek tűnik fel, milyen önbecsapásokat művelünk itt, Erdélyben? Hányan tartják kommunistáknak magukat, annak ellenére, hogy kommunisták voltak? Hányan tudnak erről higgadtan, minden kompenzáció nélkül beszélni? Hányan tudnak arról beszélgetni, hogy talán mégsem mindent a kisebbség szent ügyéért tettek?
Hányan változtak meg abban az értelemben, hogy nem mindent az eleinte remegő térdű áhítattal, aztán foncsoros keserűséggel, később vitézi messzenézéssel emlegetett „anyaországtól” várnak? Hányan nem hiszik a mai napig, hogy mindenre „nekik” kellene pénzt adniuk? Hányan tudják elképzelni, hogy nekik sincs több pénzük, mint nekünk, s hogy egyáltalán, megváltozott a pénzszerzés mechanizmusa, és már csak a jóízlésnek is tiltania kellene, hogy úgy kuncsorogjunk, mint akik még mindig nem nőttek fel?
Magyarországon közzétették-e 1990-ben az ÁVH iratait, szemben Romániával, ahol szintén nem? Magyarországon és Erdély magyar nyilvánosságában más-e az egykori besúgókról szóló beszéd, mint a románban?
Azt hiszem, mindenki tudja a választ. És remélem, a lelkes megosztók mindegyike elgondolkodott a fenti kérdéseken.
Forrás: maszol.ro
Pusztai Péter rajza
2014. január 18. 17:16
Én nem tudom, Péter. Csak nem egy orosz geológus, aki a Banságban láttak, csinálta a román forradalmat?
2014. január 18. 17:17
Azt akarod mondani, hogy Kelet-Európa nem mer szembenézni önmagával?
2014. január 18. 17:19
Nem értem – akkor mirõl írnak a mai írók? Újságírók, filozófusok…
2014. január 18. 17:25
Komolyra fordítva a szót: mikor nézett szembe a román társadalom saját magával (mondjuk, Caragiale kivétel, meg Boia), az erdélyi magyarság meg önvédelembol hallgat, az anyaországi magyarok meg újra félnek. A jelenlegi kurzus nem szereti az õszinte szót.
2014. január 18. 17:54
A magyarázkodásokból, a kiskapukból, amelyek szinte hihetetlen könnyedséggel épülnek be az ember tudatába, már régóta elegem van. Gyenge az ember. Mást vártam az egész renszerváltozástól, itt és ott, mindenütt. Gergely úr, a forradalom, azaz a dominóeffektus megrendezett színdarab volt, a jegyek tízszeres árát aztán elköltötték a ruhatárosok is. Mindenki, aki ebben a játékban részt vett. Kifinomult ravaszság, alamusziság lett úrrá az álruhás urakon, el kell fogadjuk a farkastörvényt, kár lenne a régi, „elnyomó rendszerben” még élő csendes, finom lelkünket eldurvítani, de nézzünk csak körül. Mit váltott ki európaszerte a „demokrácia”?
2014. január 19. 08:52
Nem tudom, mit váltott ki, ugyanis szerintem legalább hrom Europa van´. Melyikre gondol, uram?
2014. január 19. 09:25
Tamás, te is azt írod, hogy nem néznek szembe, s hogy tehát igaza van a cikknek. A Stasi egész korán megnyitotta a levéltárát, mindannyian tudjuk. Szerintem jól tette. Azaz: akadt, aki másként kezdte, és biztos, hogy másként építkezik azóta.
Gyuri: én forradalomnak nevezem, mert emberek haltak meg. Hogy az élők elszúrták, az nem támasztja fel őket, és nem csökkenti a bátorságukat.
2014. január 19. 09:49
Én kezdeti szövegbõl azt éreztem ki, hogy egyéni felelõsségrõl beszélsz. Vagyis nem állalmiról. Hogy Románia mit csinált a második világháborúban például a kisebbségeivel, hogyan vette át a hatalmat a kommunista párt, mit is tartalmaz a trianoni szerzodés,azt az egyes történészek mulasztották el megírni
2014. január 19. 11:44
Péter, természetesen forradalom volt, (én magam is láttam agyvelőt a főtér aszfaltján, mert ott feküdtem hason), a dominó-effektus az összehangoltságra utal, amely tény. Tudunk ugye a Gorbscsov-Bush máltai találkozásáról, amely tulajdonképpen egy közös döntés volt a hidegháború megszünését és ezáltal a szocialista rend bukását illetően. A Gorbacsov által 1985-ben elindított szovjetunióbeli változások nyomán „megmozdultak” a közép- és kelet-európai országok: 1989 júliusában Lengyelországban, szeptemberben Magyarországon, novemberben az NDK-ban, decemberben Csehszlovákiában, Romániában és Bulgáriában következett be radikális fordulat, s ezáltal lezárult a régióban a szocialista társadalomépítési kísérlet. Ez volt a dominó. Az amerikai módra egyetelen közös Európa létrehozása már elvileg is marhaság, (egyre inkább kezdi mutatni negatív hatásait), hiszen ősrégi, begyökerezett kultúrákról, államrendekről, életmódokról stb. van szó, amelyeket egy kalap alá venni őrültségnek tűnő lehetetlenség.
Tamás, három az Isten igaza? Európa egyetlen közösséget akar, eggyel sem többet.
2014. január 19. 11:54
Azt hiszem, Tamás, egy olyan cinikus hozzáállás után, mint amilyent Románia és Magyarország mindenkori kormányától/kormányaitól tapasztaltunk, a magánember sem érzi szükségét a szembenézésnek, sőt, ujjong, hogy nem kell ilyesmivel foglalkoznia.
2014. január 19. 11:54
Azt hiszem, Tamás, egy olyan cinikus hozzáállás után, mint amilyent Románia és Magyarország mindenkori kormányától tapasztaltunk, a magánember sem érzi szükségét a szembenézésnek, sőt, ujjong, hogy nem kell ilyesmivel foglalkoznia.
2014. január 19. 13:41
Akkor most közösen megadtuk a választ arra, MIÉRT nem töprengenek el Keleten, mi is történik, történt veluk, miért nem lehet õszinte párbeszédet folytatni…