Gulyáságyú

A modern háborúnak a legfélelmetesebb kreációja a negyvenkét centiméteres ágyú. Ennek a lövegei lőtték rommá a híres belga és francia várakat s teszik tönkre a francia sereg védműveit.

Ezeknél a nagy mozsaraknál is van egy nagyobb kaliberű ágyútípus, amelyeknek lövedéke egyenest a katona gyomrába kerül. Ez a gulyáságyú. Már nagy Napóleon is azt mondotta, hogy a katona a gyomrával masírozik. A gulyáságyú, vagyis a tábori konyha gondoskodik, hogy a baka gyomra megteljék finom töltelékkel. Ott menetel a harcosok mögött és messziről úgy fest, mint egy lehetetlenül nagy mozsár torka. Protzkasztni is van előtte, ez viszi a muníciót, a babot, lencsét, sót, paprikát. Útközben főzi a szakács az ebédet és a gulyáságyú szorgalmasan füstöl.

A tábori konyha a lehető legpraktikusabb história. Főrésze egy nagy rézüst, mely alatt állandóan ég a tűz. A tűz azonban egy olajtartót ér, úgy hogy a hús soha nem pörkölődik meg. Az olaj egyenletesen adja a meleget és órákig forró. Ha az étel megfőtt, el lehet oltani a tüzet, mégis forró marad a jó paprikás meg a gulyás. A gulyásüstön kívül kávéüst is van s ebben főzik a jó feketekávét, mely jobb, mint a kávéházi lötty. Éppen csak hogy a pikkoló-gyerek, meg az újság hiányzik. Márványasztal az van. A nagy szélesség orosz föld végtelensége. És ami a fő, ez az asztal föl se billen s nem kell rajta borravalót hagyni…

Hogy aztán mit esznek a mi katonáink?

Ezen a kérdésen többet vajúdunk most, mint a saját étlapunkon. Nagyjából megmutathatjuk, milyen a katonák étlapja a háborúban. Minden ezred hetenként állítja össze s parancsban közli a csapatokkal. Nagyjából hasonló, szinte egyforma mindenütt. Ha a tizedik ezred étlapját nézzük, szinte szakasztott ugyanolyan az ötvenhetediké is. Az a heti étlap, amit ime közlünk, a harmincadik népfölkelő gyalogezredé. De majdnem ugyanilyen a többi ezredeké is. Tehát:

ÉTLAP

Reggeli

Hétfő: Tejes kávé, feketekávé vagy tea
Kedd u. a.
Szerda u. a
Csütörtök u. a
Péntek u. a
Szombat u. a
Vasárnap u. a

Ebéd

Hétfő: Húsleves rizzsel, savanyu káposzta
Kedd: Sertéspörkölt, túros tészta
Szerda: Húsleves darával, savanyu burgonya
Csütörtök: Gulyás rizzsel, lekváros tészta
Péntek: Húsleves tarhonyával, bab vagy borsófőzelék
Szombat: Cók-mók
Vasárnap: Húsleves árpakásával, mákostészta

Vacsora

Hétfő: Burgonyatészta
Kedd: Bableves
Szerda: Köményleves szafaládéval
Csütörtök: Burgonyaleves
Péntek: Darázstészta
Szombat: Gulyás
Vasárnap: Szalonna

Ehhez tudni kell, hogy a katona igen nagy kvantum kenyeret kap. Mindenhez eszik bőségesen kenyeret. Hébe-korba bort is kap. Néha este is kávét. És a leves: a leves nem olyasvalami, amit nekünk leves cím alatt tálalnak. A katona levesében egy jó ökölnyi darab marhahús van elhelyezve. Közel egy félfont.

És mi az a cók-mók? A katona úgy hívja, hogy „cakkumpakk”, — minden együtt. Ez a katonák egyik legkedvesebb étele. Együtt fö a leves, a hús, a főzelék, a tészta. Ebben az ételben benne van minden, ami jó, kellemes és étvágyingerlő.
Ha golyókat nem szervíroznának hozzája, a katona jobban élne a háborúban, mint akárki más a békében.

Forrás: A nagy háború anekdotakincse, 1915. Összeállította Nagy Endre

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ