Kép egy falusi csárdában

Csárdába falakon
olykor
láthatsz, ha falukon
bolygol.

s únt szemed elmereng
bor közt,
ily képet, mely dereng
por közt,

por között, mely keni
jócskán,
ily képet csüggeni
ócskán:

Közepein klasszikus
bolt áll,
bolt alatt koszorus
oltár,

oltáron glória
fény ül,
bús allegória
széllyül,

magas Hungária
gyászban,
Kossuth, igaz fia
lázban,

Petőfi önerét
mártja,
újjal a hon nevét
áldja,

– mily erő, mennyi láng,
jellem
zsarnok Ausztriánk
ellen –

Fenn: lebeg ölyű,
bús ág,
nagy térdű, bő ölű
múzsák. –

Csitt, mindez ponyva ma,
dalnok!
jó bajtárs lett ama
zsarnok.

Múl az év, múlik a
láz is,
szent ügyük már csupa
frázis.

S mi harcok anyja volt
nemrég,
ma csak egy lanyha holt
emlék.

Uj év jön és fakad
új láz,
az idő harcokat
ujráz.

Ádázabb viadal
buzdul,
ó mennyi fiatal
pusztul!

Raj jön a tavalyi
rajra,
új kép falusi
falra.

Azt is majd por keni
jócskán
s búsan fog csüggeni
ócskán.

Nyugat · 1914. 22. szám

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ