Nézem szilveszterkor a verses füzetem teleírt lapjait. Az ívek lépcsőzetesen eltolódnak egymáson.

Tegnap előtt — nosztalgiából — laptopomon végignéztem Kakojannisz Elektráját. Pont ötven éve láttuk először a kolozsvári Köztársasági moziban. Inadekvát feltételes reflex: a tragédia a gyermeki karácsonyt felidéző pavlovi reflexszé magasztosul.

Nézem tehát a verses füzetem teleírt lapjait, ahogy eltolódnak egymáson: akár az amfiteátrum padsorai… (Itt „bejön” az Elektra-élmény…)

Karácsonyra kaptam egy töltőtollat. Legelső naplójegyzetemet (1968. január 1-én) is töltőtollal írtam, de a golyóstoll hamar leszoktatott róla. Az ajándék toll modern, patronos változat; francia, fekete tintás patront helyeztem belé. Gyönyörűen ír, de nem sokat ábrándozhatom, töprenghetek, mert hamar beszárad a tollhegy, és durva, papírkoptató manőverek után nyeri csak vissza íróképességét.

A fekete tinta sötétebb, mint a fekete golyóstoll nyoma, viszont a legcsekélyebb nedvességre szétfolyik, elhalványul. A golyóstoll folyékonyabban, halványabban ír, de a nedvességre nem folyik szét. Golyóstollhoz szocializálódtam több mint negyven éve; apám — élete végéig — megmaradt a töltőtollnál.

16:05′ az idő. Édesanyámnál fogok szilveszterezni; még nem kell sietnem. Gondoltam, megírom napi versemet, de a könnyen száradó, fekete tinta e rövidpróza megírására késztetett.

Ma a postán a legutolsó kliens voltam. Kiváltottam az RL 1428 011 752 790 8-as ajánlási számú tétrtivevényes hivatalos küldeményemet. A levél nem tartalmazott nyugtalanító fejleményeket.

Időnként görögül beszélek magamban. Más nyelven is szoktam, de most a görög van soron. Az Elektra miatt. A film első tíz-húsz percében nem hangzik el egy szó sem, csak aztán szólal meg egy rabszolga, hogy „Szegény Argosz…”. Bővített mondatát bemagoltam újgörögül. Ez volt az első görög mondat, amelyet — nyolc évesen — hallottam. (Még azt hittem: ógörögül beszélnek…) Különben még ez a mondat is a végső katarzis felé gravitál: szegény Argosszal ugyanis — a történet folyamán — nem történik semmi. De ha még Argosz is szegény, el lehet képzelni a többi, fontosabb szereplő sorsát.

Budapest, 2013. XII. 31.

PS. Szilveszteri prózai gondolataimat az istenek vagy a világháló védőszentje, Szent Izidor nem engedte szétküldeni az év utolsó napján, így utólag küldöm, amikor már nincsen szilveszteri hangulat.