Sokan vásárolnak maguknak mindentudó csodamobilt, olyat, amely kávét főz, körmöt vág és csókkal ébreszt. Van rajta 3G, műholdas helymeghatározó rendszer, polifonikus csengőhang, infravörös és bluetooth, GPRS, WAP, Java, MMS, sztereó FM rádió, mp3-lejátszó. És persze: kamera. Az már nem fontos, hogy mit takarnak ezek a betűhalmazok. S ezt a cuccos telefont meg többnyire arra használják, hogy „megbippeljék” egymást. A gyengébbek kedvéért: rácsengetnek egymásra, miután előzőleg egyeztettek arról, hogy mit is jelentsen a rácsengetés.
Tehát nem föltétlenül rendeltetésszerűen használják a készüléket.

E megállapítások érvényesek az egész hazai mobiltelefonos társadalomra, de hatványozottabban érvényesek a diákságra. Egyre több — és egyre kisebb korú — gyermek rendelkezik mobiltelefonnal. Ez önmagában nem baj, ugyanis a rohanó világban fontos a kommunikáció, fontos tudni, hogy éppen hol van a gyerek.

A baj az, hogy a szülők nem tanítják meg gyermekeiket a telefonhasználatra, annak illemtanára. Arra, hogy mikor lehet és kell használni a telefont, illetve mikor nem szabad. Ezért fordulhat elő, hogy tanórán megcsörren egy-egy telefon, hogy – mit sem zavartatva magát – a gyermek fogadja a hívást és cseveg, hogy óra közben SMS-t ír. Vagy a telefon kamerájával fényképet, filmet készít társairól, netán a tanárról. Lehetőleg megalázó pózban. S a technika fejlett, a gyermek ügyes, a legsikerültebbnek vélt képek, kisfilmek felkerülnek a népszerű videomegosztó oldalakra, közkinccsé teszik. Erről bárki meggyőződhet, ha rákattint például a Google internet-óriás videomegosztó szolgáltatására, a YouTube-ra.

Olvasom, hogy Angliában a tanárok közel húsz százalékáról, a diákok negyedéről készült már megalázó felvétel, amelyet az interneten terjesztettek, sőt, a zaklatás már olyan mértéket öltött, hogy öngyilkosságba torkollott. Ugye, a kamaszok tudnak a legkegyetlenebbek lenni, de ugyanakkor a legsérülékenyebbek is.

A tanári szigor nem elegendő az iskolai mobilhasználat visszaszorítására. Azt nem veszik komolyan a diákok, míg szüleik mindenhol cseveghetnek, míg bizonyos tanárok óráján megcsörren a telefon, s míg megalázott diáktársakról, pedagógusokról készített filmeket láthatnak nagyon kevés keresgélés eredményeként. Nem használ a tanári tiltás mindaddig, amíg a szülő tele pofával üvölt a tanárra, hogy míg ő veszi a gyermeknek a mobilt és ő fizeti a kártyáját-bérletét, addig senki ne korlátozza annak használatát. S nem használ a tiltás addig sem, míg iskolai rendszabály, netán törvény nem szabályozza az iskolai mobiltelefonálást.

Olvasom, hogy a sorozatos túlkapások miatt Angliában bezárható az iskolába a delikvens csemete és telefonja elkobozható. Nem biztos, hogy ilyen szigorúan kellene fellépni, az azonban bizonyos, hogy meg kell tanulni használni a mobilt. A suliban is. Amolyan mobilsulit kellene kijárni. De az iskola otthon kezdődik.

2007. április 27.

Forrás: Sarány István – Zászlópengetés. Fehér Holló sorozat. Világhírnév Kiadó, 2011.