Nem értem, mi a bajuk egyeseknek a finnugor rokonsággal. A „halszagú rokonság” kifejezést sem értem: lehet szempont a rokon- vagy az ellenszenv egy tudomány esetében? Tudom, hogy a nyelvészet nem matematika, de hát azért ott is vannak szabályok, amelyeket tiszteletben kellene tartani, s amelyek nem attól függnek, hogy nekünk tetszik-e az eredmény vagy sem.

Mellesleg azt sem értem, miért lenne olyan szégyenletes egy európai néphez tartozni (ha az országukra nézek, bizony elfog az irigység), és miért ragaszkodnak sokan a török származáshoz. Pontosabban: értem, de elszomorít, mert ez az izomagyú származás vágya: a vitéz, hódító törökök, akik a fél világ urai voltak egykor, és hát a régi dicsőség… Jumurdsák akarunk!!!

Az összeesküvés-elméleteket meg rettenetesen nem értem. A Facebookon megosztanak egy hírt a szineshir.hu portálról (és ezek többnyire ugyanazok, akik rikoltoznak a kultúráért és az amerikanizálódás ellen!!!), melyből kiviláglik, hogy „két német anyanyelvű nyelvész” találta ki „a finnugor hazugságot”. Jó magyarok kontra „német anyanyelvűek” — helyben vagyunk. A sötét Budenz és Hunfalvy aláássák a katonás, kemény magyarságot.

Mindig megrendített, hogy tudnak ennyire a múltban élni azok, akik szerint a magyarságnak folyamatosan nagyokat kell álmodnia, no meg azok, akik odavannak, ha más is dicső múltat akar farigcsálni magának. Hogy nem értik, akik nyakig a saját igazságukba süppednek, ha más is oda szeretne. Mármint a magáéba, persze.

Nincs messze az idő, midőn megbüntetik, aki nem talál jó eredményeket, aki nem a nemzet javáért tudománykodik, aki szerint csodás hajónk nem száguld nagyszerű csúcsok felé.

És ezek az emberek feszülnek egész szügyükkel a szocializmus ellen!

Forrás: A jódeménység foka