A hadseregnek rézre, bronzra van szüksége. Ami féme csak van a közönségnek, az mind a gyűjtőhelyekre kerül, s ha kell, elnémulnak egy kis időre a harangok, hogy bömbölve, golyózáport zúdítva jöjjön meg a szavuk az ellenség előtt. Az lesz csak igazán a vivos voco — fulgura frango .. . De mielőtt rájuk kerülne a sor, van egy szerény indítványom. A kultúrának határozottan haszna lesz belőle, a fémkérdés meg egyszeriben megoldódik. Vigye el a hadvezetőség a szobrainkat. A fővárosban és az ország egész területén annyi bronzparádénk van, hogy hosszú időre elég. Szobornak a legtöbb rossz, de fémnek talán — becsületes. A csiszolt márvány és kőtalapzatokra rá lehetne vésni, hogy égszakadás-földindulásnak kellett jönnie, hogy megszabaduljon tőlük a magyarság. Amaz óriások, akiknek a monumentumát érné a jósors, helyeslően mosolyognak odafent. Mert egész komolyan mondom, Magyarországon átok a nagyság. Az átok szobrokban fogan meg, s azok, akik ellen hol egyenként, hol tömegesen követik el a merényletet, már nem tudnak tiltakozni… Most vagy soha.

Élet, VII. évfolyam, 21. szám, 1915. május 23. , Glosszák