Aki rosszul játszott

Rettenetes tűzben dolgoztak két teljes napon át fiaink egy lövészárokban. Szinte szakadatlanul zúdult feléjük a golyózápor. Végre is kiűzték lövéseikkel az ellenséget. Az ütközet után a sebesülteket vizsgálták. Az egyik bakának egy kisebb ütött seb éktelenkedett a fején.
— Hát ezt hol szerezted fiam ? — kérdezi a doktor. — Hiszen nem volt roham.
— Nem is ott — nevetett a fiú, — hanem amikor pihentünk kétszáz lépésnyire az ellenségtől a lövészárokban huszonegyeztünk. Rosszul játszottam és puskatussal fejbekólintott a bankár.

A vutkis flaskó

Ravaruska környékén parancsot kellett vinnie egy magyar huszárnak az egyik előretolt csapathoz. Eltévedt. Egyszer csak messziről egy orosz lovas vágtat felé. A mi huszárunk előkapja a karabélyát, az orosz azonban felemeli két kezét, ami azt jelenti, hogy ne lőjj rám cimbora, én sem bántalak. Egymás felé lovagolnak.
— Ne bánts pajtás — szól a muszka tört németséggel, — eltévedtem, hadd térjek haza, te is eltévedtél, te is térj haza.
A huszár, aki szintén tudott németül, beleegyezett. Beszélgetve poroszkáltak együtt. A mi huszárunk kitudott a muszkától mindent, amire szüksége volt. Egyszer csak észreveszi, hogy a muszka a nadrágja zsebe felé kap, ami felett a pisztolya lóg. A huszár észreveszi és villámgyors mozdulattal, előkapja pisztolyát és agyonlövi az oroszt. Az orosz nyekkenés nélkül bukik le lováról. A huszár megnézi a holt orosz zsebét és sajnálkozva sóhajt fel:
— Szegény muszka. Azt hittem, orozva le akart lőni, pedig csak — a vutkis flaskója után kapott, hogy megkínáljon szegény…

Add át neki

Egy jóképű népfölkelő siet az utcán nagy dalolva. Egy kínai utcai árussal találkozik. Ahogy a népfölkelő meglátja a kínait, eszébe jut Japán, az ellenségünk. Elönti a hazafias elkeseredés és a kínait szó nélkül arcul legyinti.
— Nesze neked, te is ellenség vagy.
A szegény kínai megérti a helyzetet és jajongva kiabálja:
— Nem bántani! Nem Japán. Kína.
A járókelők megállnak és magyarázzák, hogy tévedés van. Rossz helyre ment a pofon. Nem japán az, hanem kinai. A népfölkelő is elresteli a dolgot, megsajnálja a szegény kínait. Egy koronát ad neki és szivart.
— Jól van no, nem kell azért mindjárt bőgni. Egy pofon nem a világ. Meg aztán ti közelebb vagytok a japánokhoz, hamarább is találkozol japánival, mint én. Add át neki. Mondd meg, hogy magyar népfölkelő küldte.

/Válogatás A világháború képes krónikája című képes folyóiratból/