é Feri halála. A világ összes Ferijétől különbözött, mégpedig abban, hogy külsőleg ő hasonlított leginkább a hősünk által elképzelt Švejkre, még a lelkében is. Szeretett beszélni, főleg vicceket mesélt, de a derék „cseh vitézhez” hasonlóan történetekkel is szórakoztatta vagy éppen untatta a közönséget. Gyakran – mert rokkantnyugdíjasként megtehette, hogy könyvekből, régi újságokból, lexikonokból és a tévéből gyarapítsa ismereteit – feltett még a legműveltebb kocsmavendéget is megadásra késztető kérdéseket. Szerette Carlofrancót, amit azzal is bizonyított, hogy mindig időben megadta, amit kölcsön kért, és ő maga is hitelezett neki. Tapasztalat, hogy ilyen szinten nem a pénz az összekötő kapocs az emberek között. Carlofranco tanár, Feri rokkantnyugdíjas volt, egyiküket sem vetette fel a fent nevezett fizetőeszköz.

Nem hiszem, hogy látott a jövőbe, nem azért beszélt szívesen hősünknek az őt ért bajokról, mert megsejtette, hogy Carlofrancót is többször fogják megműteni! Azért mondta el ezeket, mert kijutott neki az életből! „Eddig tizenkétszer műtötte. Ha nem lennék szégyenlős, megmutatnám a testemet. Olyan porcikát nem találnál rajta, amelyiken heg ne lenne! Voltam tűzben, vízben, estem le emeletről, szakadt rám tető, mert – lekopogom – semmi betegség nem ért el, mind baleset volt! Tudod, komám, nehéz a tűzoltók élete! Mindenesetre nehezebb, mint a zsidó bányászoké!” Nevetett. Kilátszott a felső ínyéből az egyetlen fog. (Mellesleg szabó is volt, azzal egészítette ki sovány nyugdíját.) Tizenkét műtétéből tíz életmentő beavatkozás volt. Amikor Carlofranco az első műtétje után kijött a kórházból, viccelődött is vele a Malomárok egyik padján, ahol Feri mindig a jobb szélre ült, hogy el tudja helyezni a behajolni nem nagyon akaró bal lábát: „Már csak tizeneggyel vezetsz! És én vagyok a fiatalabb, behozlak!” „Vigyázz, koma, mert a fejedre esik egy kréta, vagy a földgömb! Olyan leszel, mint Atlasz! Tudod, ki volt az?” Carlofranco tudta. Tudja azt is, hogy barátja a tizenharmadik műtétet követően halt meg, ő meg – évekkel Feri halála után is – csak a harmadiknál tart, mégsem fogja utolérni!

Lábsérülése ellenére Feri rengeteget gyalogolt. Ennek egyik oka, hogy bevonták a jogosítványát. Ne szépítsük: egy ittas vezetés közben elkapták és elvették tőle az engedélyt. A kocsija azonban nála maradt, s néha használta is. Olyankor a forgalmasabb városrészeket kikerülte, mellék-, főleg földutakon közlekedett, sosem józanul. Fuvarozta Carlofrancót is. Talán halállal való birkózás és a rali lenne a hozzá leginkább illő sportág. A művészetek egyik ágát sem művelte, még hangja sem volt. Mármint hallása. És nem azért, mert az egyik fülére ő is süket volt.