A szereplők kitalált személyek, hasonlatosságuk valódi emberekhez a képzelet műve és színtiszta véletlen, a történet az író fantáziájának műve, itókfalvi lakos a választási névjegyzék szerint nincs is Magyarországon, a sztori a fantázia műve.

 Százszorszép addig rágta a fülem („Ti mivel lövitek magatokat?”), hogy nem bírtam tovább és Bécsből rendeltem egy zacskó kendermagot* egy speciális szakboltból, melynek címe szájreklám alapján terjed Európa-szerte. Nem volt olcsó mulatság. Százszorszép az Itókfalván, mint Mike Tyson a szorítóban. Egyszer, munkakezdés előtt (kaszálni ment), noha volt benne már, több is, mint a kötelező hetven csepp, a szemem láttára hajtott fel egy korsóval, amely háromnegyedig volt töltve borral, a maradékot sörrel öntötte fel, mivel más nem akadt. Aztán egy késő őszi napon, amikor bizonyos fák rőtvörösen izzanak, mások csak a levelüket hullajtják, de délben még kisüt a nap, elmentem hozzá, de sajnos nem volt otthon, ezért a hozott magokat idős édesanyjának adtam oda az udvaron, ahol a tyúkok közt téblábolt. A mama is két stampóval indít reggel (szilva). Hálálkodott a kendermagokért, erős, eres kezével egy rántásra feltépte a zacskót és a vagyont érő sativamagokat (lásd THC, azaz mariska) egy széles, magvetőre emlékeztető kézmozdulattal a hálás tyúkok közé szórta, melynek láttán szervi szívbajom kiújult és a tervbe vett birsalmaszedéstől is elment a kedvem. Noha virágzott már náluk a kékhajnalka, amelynek magja egy molekula eltéréssel tartalmazza azt a vegyületet, mint az LSD, csak az szintetikus, Hoffmana vegyész fedezte fel Svácban, a Pfizer gyár megbízásából, eleinte orvosilag használták, csak akkor tiltották be, mikor partidrog lett az USA-ban. No, gyűjtöttem egy ölrevalót, otthon kipörgettem, és a magokat százasával beleöntöttem egy üveg fekete abszintba 48 óráig, utána leszűrtem. Az abszintot aztán elvittem Kutyuhoz (érdekes, most otthon volt), és baráti gesztusból otthagytam az üveget. Kutyu partit szervezett. Egy hétig vártam a jelentkezését, aztán nem bírtam magammal, felkerestem. -Milyen volt? – kérdeztem.  – Mint egy éleslövés a Dardanelláknál, válaszolta pihegve, s panaszkodott, hogy egy hete le van maradva a kerti munkával, mint egy félkarú szobafestő. Na, ja, az abszint, Monet óta tudható, komoly dolog, és inkább a művészekhez illik. Akkor lettem csak figyelmes, hogy a szobában potyog rám a mész föntről. Repedéseket láttam a mennyezeten. – Mi történt? – kérdeztem.  – Megpróbáltam repdesni, de a mennyezet megfogott – válaszolta izgatottan.

Doddy szomszéd füle szakadt le először , lett azóta páratlan hallású). Az átkos kádári diktatúrában mentek kölcsönkocsival át a szomszédos rétsági Kapcarongya kocsmába mulatni, de a sofőrmájer, Doddy bizalmasa, Raksányi Kutyu , megpróbálta kiegyenesíteni a bánki hidat, ami nem sikerült ugyan, de a kocsi totálkáros lett. Sziréna, rendőrség, mentő, de Doddy nyomtalanul eltűnt a hivatalos eljárás alatt. Megtalálták később a szomszéd kocsmában, ahol leszakadt füllel nyugodtan iszogatta royalvodkáit, bölcsen tudván, hogy a helyszínelés eltart egy darabig, másfelől a kopók a vérnyomok alapján úgyis megkeresik a sérültet. A fület egy sebészteam példásan visszavarrta aznap éjjel, már a kórházban. Altatásban. Az egészségügyi asszisztens azt kérdezte a felébresztett Doddyt, hogy mit kíván? Mire ő rezignáltan azt válaszolta: egy deci rumot. Doddy egyébként Van Gogh-ra emlékeztető állapotában népes csapatával kirándulni ment a rokonaihoz. Volt bográcsolás és pinceszer vastagon. Estvére behúzódtak a tisztaszobába, az asztalt elborították az üvegek és poharak. Doddy egy kissé megpilledett, és elszunnyadt, aztán egyszer csak megriadt, felébredt, s azt hitte, hogy kocsmában van, s a nagybátyjához feddően szólt, mint egy kocsmában: FIZETEK! A kocsma kemény magjához tartozott Szivornya, aki mindig kölcsönkéregetett, mint mindenki más, de ő meg is indokolta, akasztásához kell egy új, dizájnolt, erős, stabil, megbízható, modern, komoly ipari szakmunka, ami nem hagyja majd cserben abban a bizonyos nehéz órában. A kocsiban esett kárt azóta is törlesztik. Doddy is jobban van, köszöni szépen, csak fára nem telt neki az idén, noha megígérte, hogy elbontja a feje fölött a tetőt. Adjunása (Szunkó) halála óta ő volt az, aki fűtetlen szobájában egy régi fekete-fehér tévét nézvén idomított egerével együtt szurkolt a Vágó vetélkedő versenyzőinek). Ebben jobb is volt, mint Pádár, akinek ugyan meglett az öt osztálya, de csak úgy, hogy háromszor járta az elsőt, és kétszer a másodikat. Nem kell a túlképzettség, ismerte fel a modern HR tételt- idejében. A második leszakadt fül Czibula Zsolté volt, illetve neki a fél arca is leszakadt. Doddy kezdte télen kivágni a háza előtti fenyőfáit, és felküldte fűrésszel Zsoltot a hegyibe. Fél liter szilva, két liter bor, nehány vodka után megremeghet a legbiztosabb kéz is – tudjuk. Zsolt lebucskázott, csak a fél arcát hagyta fönn a fatetőn. Doddy mászott fel érte, hogy el ne vigye a macska. A nyolcadik infarktusa után Strici, a volt ökölvívó, nem éppen józantan, Skodájával a fém-cement trafóházba kötött bele, el is vitte a felét. A baromi fizikuma vitte el örökre, ugyanis a kormány az ütközéstől benyomódott a hasfalába, de ő bízott hajdani erejében és kitépte a kormányt a hasából, a helyszínen el is vérzett. Végül Szivornya ment el. Összejött lassacskán a kötélrevaló, s egy baljós órán azt nagy szakértelemmel és őszintén örömmel használta, mint adományt, használta is, harmadnap találtak rá a nyári konyha előtt a diófa egyik strapabíró ágán.
*Január 31-én elhunyt Jancsó Miklós filmrendező. 2003-ban védnöke volt a Kendermag Egyesület ,,Engedd szabadon a kendert” nevű rendezvényének.