A pecsétes levél

Özvegy Csontosnénak —
Várta hetek óta —
Levelet hoz ismét :
A tábori posta.
Hír a messzi tájról,
Szép huszár fiáról!
– Megdobban a szíve,
Nagy örömöt érez…
Biztatja a postás:
Nagypecsétes levél,
Bizonyosan pénz lesz!

Nem a pénznek örül,
Bár az is elkelne —
Inkább a jóhírnek,
Amit üzen benne
A nagy messzeségből,
Véres csatatérről,
Ösmeretlen tájról,
Idegen országból —
Özvegy Csontosnénak
Szerelmes szép fia:
Vitéz Csontos Gábor.

Utolsó levelén —
Rózsás volt a színe —
Ugy nekivirágzott
Búsult anya-szíve…
Idegen országból –
Irta akkor Gábor:
» Mellemre vitézi
Medáliát tettek.
De a semmi, hanem
Kezet fogott velem
A Józsep Fő Hertzeg!«

… Fényes aranyérem
Van most a levélben. ;
Öröm fény sugárzik
Csontosné szemében …
De jaj, borul gyászba,
Sötét zokogásba,
Ahogy kibetűzi
Pecsétes írásból:
» Örizze meg büszkén.
Élte árán szerzé
Vitéz Csontos Gábor.«

Élet, VII. évfolyam, 21. szám, 1915. május 23.