Az Egyszerű gondolatok-ból

Az a csodálatos – és felháborító – hogy minden háború a béke nevében indul meg: »biztosítani kell Európa békéjét« – mondja az antant, – mindig a béke van a szájukon, avval narkotizálják az embereket és szerintük most sem azok a béke apostolai, akik szívből utálják ezt az embertelen öldöklést, hanem ők az igazi békeapostolok, akik nyakig gázolnak a vérben. Ez különben mindig így volt, a nagy hódítók mindig érezték, milyen kegyetlen és igazságtalan dolog a háború s mindig a leghazugabb, de legnépszerűbb ürüggyel, a »békét akarok teremteni« jelszóval rontottak neki más nemzeteknek. Legrikítóbb példa erre Napóleon, akinek eleme volt a háború, aki imádta az öldöklést, aki kipusztította Franciaországot, aki szemérmetlenül támadta meg a más államok szabadságát s aki az 1812-iki háborúról – amelyben ott hagyta a fogát – ezt írta feljegyzéseiben: »ez a hadjárat az egész emberiség békéjének és biztonságának volt a hadjárata, mely a legkonzervatívabb és legtisztább békeszeretet forrásából fakadt. Európa egyetlen nagy nemzetté forrott volna össze s mindenki, bármerre járt volna, mindenütt a közös hazában érezte volna magát. Az én diktátorságom véget ért volna s fiam uralkodói nevelésének az ideje alatt minden időm és életem utolsó napjai arra lettek volna szentelve, hogy a császárnéval együtt, mint valami igazi falusi pár, a saját lovaikon lassanként bejártuk volna a birodalom minden zugát, meghallgattuk volna a panaszokat, igazságot szolgáltattunk volna s mindenféle jótékonyságot hintettünk volna szét.« Így hárfázott Szent Ilona szigetén ez a nagy békeapostol, minden idők legnagyobb hóhérja, aki pedig olvasott történetet és Róma történetéből tudta, hogy az egész világ leigázása és a háború maga sohase hoz igazi és tartós békét, mert a népek a saját szabad életüket akarják élni s a hódítók akármilyen jármot raknak rájuk, azt egyszer csak ledobják – új, véres háborúk sorozatával. Békét csak a belátás, az okosság és az igazi emberiesség hozhatna a világra, mely arra igyekezne, hogy egyik állam a másikat ne fojtsa meg, ne tartsa rabságban – hanem engedje élni, fejlődni a maga módja szerint. Nem a nemzetekkel van baj, hanem a nemzetek hatalmi csoportulásaival. Ha a békeapostoloktól megőrzött volna bennünket az Isten, akkor ma nem kellene szégyellnünk, hogy emberek vagyunk.

*

A népek gyilkos csatában ölik egymást, időszerű a kérdés, hogy haragszanak e egymásra a népek? – Hogyne – bizonyos fokig. Egyik dühös a másikra, miért? – ez a nevezetes – mert mindegyik azt hiszi, hogy a másik okozta a háborút. Világosabban: a népeknek nem kell a háború, el vannak keseredve, hogy nem élhetnek békén egymás mellett. De a népek közt mindig van bizonyos harag és feszültség – békében is, mondják azok, akiknek ez is érv a háború szükséges voltának bizonyításához. Hogyne volna harag és ellenszenv, ez mindig meg van, de nemcsak idegen nemzetekkel szemben, hanem ugyanazon nemzettesten belül élő embercsoportok között. Ugyanazon nemzet déli lakosa csúfolja az északit. Ugyanazon faluban az alvégi ember a felvégit. A huszár a bakát. A gimnazista a realistát. Ez az örök ellentét, viaskodás, vetélkedés, csúfolódás mindenütt megvan, de hol van ez még attól, hogy az emberek gyilkolják egymást – a háborútól? Nincs könnyebb, mint népeket összebékíteni, ennek iskolai példáját látjuk abban, hogy népek, melyek előző évben még halálos harcban álltak egymással, a következő évben szövetségesek. Nincs nehezebb, mint az embereket végkép feldühösíteni egymás ellen, – ez most jött ki a háború legromantikusabb és legszebb fejezeteiben, mikor karácsony ünnepén a lövészárkokban egymással szemben álló németek, angolok és franciák a legkedvesebben barátkoztak egymással. »Kedves, derék fiúk ezek a németek – írta egy angol katonatiszt haza – s őrültségnek tűnt fel nekem, hogy ilyen emberek ellen harcolunk.« A hadvezetőségek sürgősen betiltották a barátkozást. Isteni rendelet szerint az embereknek szeretniük kell egymást – az emberi kommandó szerint gyűlölködniük muszáj. S ez a nyomorult ember az erősebb.

Forrás: Nyugat · / · 1914-1916

1. András Gyárfás:
   2014. február 7. 10:36

   Még egyszerűbben.Olyan,hogy általános/mindenki számára igazságos béke nincs.
   A Te békéd nem az én békém és én a békémért harcolni fogok, tehát háború lesz,ha győztem jössz te s majd újra én…s válaszokkal,hagyjatok békében

2. Cseke Gábor:
   2014. február 7. 11:01

   Most már könnyebb egész egyszerűnek lenni: két vháború áll a hátunk mögött, elkészített leckékkel…

3. András Gyárfás:
   2014. február 7. 13:35

   Ergo igazam van nem hagynak békében nem nem és nem