A BOSNYÁK

A keleti pályaudvar előtt, ahol a különféle utcai árusok szoktak táborozni, egy kövér asszony ült egy kőkorlát szélén. A fején egymás hegyében egy csomó fez tornyosult, a nyakában egész kirakat lógott apró csecsebecsékből, a kezében pipaszárak és botok. A mellére pedig ez a cédula volt tűzve:
Klein S. N.
bosnyák
Bevonulás miatt
neje helyettesíti.

A LEGROSSZABB ESET

A szörnyűséges nagy melegben pihennek a katonák. Van köztük tüzér, baka, huszár. A hőség elfojtja a szavukat, csak néha-néha ejtenek egy-egy szótagot.
— Nagy baj az, — mondja a tüzér, — ha az embernek elfogy a pénze.
Rábólint a baka, meg a huszár, hogy igaza van.
Kis idő múlva azonban megszólal a baka, akinek a fejében motoszkált a legrosszabb dolog.
— Nagyobb dolog a’, ha valakit agyonlőnek. Az a legrosszabb.
De ezt már a huszár sem állhatja meg szó nélkül és foghegyről odaveti:
— No, már én ennél rosszabbat is tudok . . . Mert hátha kilüvik alólam a lovat!

IGAZI OROSZ CIGARETTA

A porosz tiszt cigarettát kér a bajtársától. De annak is elfogyott már a füstölni valója. Egy orosz gárdatiszt, aki a hadifoglyok csoportjában áll, előveszi címeres cigarettatárcáját és udvariasan megkínálja a poroszokat.
— Bizonyára valódi orosz cigaretta! — mondja az egyik porosz.
De aztán elcsodálkozik. A cigarettának ismerős formája és német fölírása van. Az orosz gárdista elmosolyodik.
— Kelet – Poroszországban zsákmányoltam, — mondja.
— Tehát valódi orosz cigaretta! — szól szárazon a porosz.

(Forrás: A Nagy Háború anekdotakincse. Budapest, 1915 * Singer és Wolfner kiadása. Szerkesztette Nagy Endre)