Zárjuk keretbe a napot!
Anikó szól: „Záróra! Fogyasszunk, kedves vendégek, fogyasszunk!”
„Siastok!” – búcsúzik Sia, és a kerékpárja hazavezeti.
„Holnap olyat, de olyat mondok, amitől még az én két fülem is szétáll!” – tervezi a jövőt, búcsút intve Feri.
„Jól figyeljetek, mert csak egyszer mondom el: Nyugodalmas jóccakát!” – tántorog el Józsi.
„Jó éjszakát az uraknak!” – emeli kalapját Jani bácsi.
„Neked is, Károly!” – fűzi tovább Tibi, és Carlofranco vállára teszi karját.
„Magába is, öreg!” – szellemeskednek a még beszélni tudók.
„El, torreádor!” – látszik ki Miklós műfogsora.
„No, mi lesz? Megyünk-e má’?” – noszogatja Sanyi, a király (Király S.), de István leinti. „Ne sürgess! Megiszom még a sörömet, aztán elmegyek pisilni, és csak utána lehet szó a menésről! De csak gyalog! Legfeljebb akkor ülök fel a motorodra, ha tolod, elég, ha az egyikőtök van berúgva! Meg vagyok értve?”
„Tiszteletem az uraknak! Holnap majd…” – zárja össze s rakja a hóna alá a sakktáblát Mestó, meghajol és elindul.
„A’ viszontlátásra!” – kurjant igaza tudatában Imre, s a búcsúkör megtétele után elbiciklizik jobbra.