Cenzúrált levél

Tudvalevő, hogy az orosz hadifoglyok leveleit megcenzurázzák és csak olyan levelet írhatnak haza, amelyet az orosz katonai cenzúra megenged. Ezért hát egy kedves fővárosi ügyvéd így játszotta ki a cenzorokat. Francianyelvű levelet írt e szöveggel:
Édes barátom! Kitűnően érzem magam. Nagyon jól érzem magam, pompás kosztom van, nagyszerű lakásom. Doktor Egykukksemigaz is hadifogságba került. Őreink rendkívül kedves, finom emberek. A parancsnok pedig majdnem oly bájos ember, mint otthoni barátunk: báró Elvetemedett Csirkefogó.

A káplár öröme

Rátartó, délceg bakakáplár, akit módfelett bosszant, hogy még mindig nem vitték le verekedni, hanem itthon rekrutákat abriktoltatnak vele, — találkozik egy civil barátjával.
— Mi újság testvér? —kérdi.
— Bizony nagy újság van, — feleli az, — bejött az országunkba a muszka.
— Nem lehet az.
— Bizony így van pedig.
— Hogy idejött volna?
— Ide az.
— Magyarországba?
— Ide bizony.
A káplár nem akar hinni a fülének, azután gondol egyet, megsodorintja a bajszát és büszkén vágja ki:
— Ezt már szeretem. Legalább mi is elszórakozunk egy kicsit.

Inkább

Orosz foglyokat hoznak a táborba. A bakák kíváncsian fogják körül a «vendégeket». Kérdezgetik őket, étellel-itallal, cigarettával kínálják. Egy feltűnően jókedvű fogoly tűnik fel a társaságban. Jóizüen falatozik, dudorász, látszik, hogy igen jól érzi magát, boldog.
— Hogyan fogták el? — kérdezik.
— Poszton álltunk, — feleli, — magyar katonák bukkantak ránk. Társaim elfutottak, én azonban nem futottam el gyáván, hanem bevártam őket és amikor közel értek, felemeltem a két karomat és térden állva kértem kegyelmet.
— Hallatlan. Hiszen ez gyávaság! — pattan fel egy baka.
Az orosz elmosolyodott.
— Megfordult ez nekem is az eszembe, de aztán úgy gondoltam, hogy inkább leszek én egy perczig gyáva, mint egész életemen át halott…

Forrás:  A világháború képes krónikája, 1915