VII. Wágner úr levele a főszerkesztőhöz

Kedves Sztrovacsek barátom!

Egy ilyen Sztrovacsek, aki újságot szerkeszt, meg az a sok Sztrovacsek, aki olvassa, az mind jó gyerek, szeretem őket. Ezt nem csak az alkohol mondja belőlem, mindet sorba a keblemre ölelném, mert Wágnernek nem csak kék szakálla, idült alkoholizmusa, hanem hatalmas szíve is van.

Az újságotokat nagyra becsülöm. Azt hordom fehérnemű helyett a kabátom alatt, és mondhatom, kiváló hőszigetelő képességei vannak. Ha jut belőle, akkor a cipőmbe is rakok bélelés és komfortérzés céljából. Jó lap a tiétek!

Olvasni is szoktam, amikor a delírium kredencet leveszik a fejemről. Ritka józan pillanataimban (amikor se pénzem, se hitelem, és sehol egy Sztrovacsek, aki fizetne egy rundót), akkor olvasom az újságotokat. Annyi nekem elég.

Innen tudom, hogy Nyakig Jimmy vagy Fülig Robertó vagy hogyan is hívják őtet, világhírűvé tesz mindenkit, akit beleír az újságba. De nem ír bele senkit, csak saját magát. Erre Piszok Jenő vagy Koszos Fred vagy hogy is hívják, ez beleavatkozik. Valahogy mindig belekavar, és a Jimmy sosem tudhatja: most kavarja az öreg vagy nem kavarja?

Mert hogy mi van a háttérben, azt csak én tudom. Én meg tudok titkot tartani. Megírom az újságba. Ide leírom, hogy mi van a háttérben. Pontosabban: ki van a háttérben? Mindig valami jelentős személyiség. Ebben az esetben én. A Wágner. Akiről már hajót is neveztek el.

Valamelyik Sztrovacsek ország titkosszolgálata beszervezett. Nagy pénzek! Azt mondták, idefigyelj, Wágner. Kapsz ötvenezer dollárt. Akkor én elsírtam magam. Könyörgöm, ne mondjatok ilyet, annyi pénz nincs! Mondjatok tizet, és én azt elhiszem. Így megállapodtunk tizenöt dollárban, ebből is látszik, hogy tisztességes emberek.

Csempészni kell. És azért kell ilyen kikötői népség, hogy a titkosszolgálat lebukás esetén letagadhassa. Csak néhány körözött bűnöző akciója kérem, semmi közünk hozzá.

És az öreg Piszok kavarja. Egy hajórakomány árut kell becsempészni egy országba, úgy, hogy a hatóságok ne vegyék észre. Hülyeségeket beszélek, ugye? Még egy fél rum, és teljesen elvesztem a fonalat. És akkor előjönnek ilyen apró szőrös Sztrovacsekek… Na. Akkor az nem lenne csempészés, ha a hatóságok tudnak róla, ugye? Bár arra van inkább példa, hogy a vámtiszteket meg a révkapitányt meg szokták kenni, és akkor nem tudnak róla, de bizonyára sejtik, hogy nem a lottónyereményüket kézbesítik ezek a rokonszenves emberek éppen.
Hogy mit kever az öreg, azt még nem mondhatom el, de biztosak lehetnek abban, hogy a Fülig Sztrovacsek benne van a tervben. Ő azt hiszi, hogy a nagy eszéért szerepeltetik az újságban, pedig csak a Kapitány előkészít.

A főszerkesztő Sztrovacsek is benne van a kavarásban. Ismerem, csuda jópofa fickó. Együtt ültünk Batáviában.

Wágner Richárd

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ