Kedei Zoltán: Nyugovón a nap
Forró a nyár,
tűzmadarak csaponganak égő csipkebokron,
lángjaik égetik az emlékezést.
Rakottyás fűzfák közt kísérnek az évek.
Bár nyugovón a Nap, és bíborszínbe öltözött a táj,
nyári esti készenlétbe festem a világ csodáját.
Megyek a fény után.
diadal mámorban mellém szegődnek az árnyak.
A nyugovó Nap hív és hazavár.

Pusztai Péter rajza