Páll Gyöngyvér: A mozgókép értékei
Neves szakemberek az idén először a IX. Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF) konferencia keretében a mozgókép általi nevelés európai céljairól értekeztek. Arról, hogy miként valósul meg különböző országokban a filmoktatás, mint például a franciaországi illetve a németországi középiskolákban. A beszélgetésen kolozsvári középiskolákban tanító tanárok vettek részt. Az előadók: Héléne Jimenez vezérigazgató – Association des Cinemas Recherche en Ile de France (Franciaország); Carsten Siehl egyetemi tanár (Németország), tréningeket vezet, a németországi középiskolásoknak filmekkel foglalkozó képzéseken; Rik Vermeulen (Hollandia), a TIFF ügyvezető igazgatója.
Mindhármuk az Európai Unió filmmel kapcsolatos projektjéről szóltak.
Kiderült, hogy Romániában a filmmel kapcsolatos oktatás csak néhány iskolában valósul meg. Franciaországban viszont már 15 éves múlttal rendelkezik, a Nemzeti Tanterv része s az Országos Filmközpont és a Művelődési Minisztérium is támogatja. A képzés két szinten valósul meg. Először önként jelentkező tanárokat képeznek ki, akik megismerkednek a filmoktatás különböző programjaival, mind a filmtörténettel, különböző irányzatokkal, kiemelkedő rendező egyéniségek munkásságával, akik az egyetemes filmművészetre is hatással voltak. Találkozhatnak különböző, ma is alkotó rendezőkkel, operatőrökkel, világosítókkal, hangmérnökökkel, vágókkal, részt vehetnek forgatásokon is, betekintést nyerve a filmalkotás folyamatába.
A képzés második szinten az iskolában zajlik, ahol a már kiképzett tanárok a diákokat oktatják. A filmek elemzésének problémájáról beszélnek nekik, de fontosnak tartják a filmek kiválasztását is. Főleg olyan filmeket mutatnak be, melyek elütnek a közönségsikerű filmektől.
Németországban is hasonlóan képezik ki a középiskolákban tanító tanárokat, akik aztán különböző korú gyerekeknek mutatják be a filmeket, és elmondják nekik, mi történik a filmezések során. A fiatalok a filmfesztiválok olyan filmjeit tekintik meg, melyek megfelelnek életkoruknak. A szarajevói filmfesztiválon például a sportcsarnokban vetítettek filmeket a gyermek közönségnek. Köztük sok olyan gyermek vett részt a filmvetítésen, aki azelőtt soha nem volt moziban.
A tanárok órákon rövid filmet mutatnak be, majd megbeszélik a filmmel kapcsolatos sajátos mondanivalókat. Arra biztatják a gyermekeket, ellenőrizzék az érzelmeiket. A vetítés során megtörtént, hogy az osztály hangadójának nem tetszett a film, s véleményével befolyásolta az osztályt. Hasonló témák esetében alkalmazzák az összehasonlító elemzést. Vitát szerveznek a filmmel kapcsolatban, amit részeire bontanak. Leveszik például a hangot. Ennek következtében csak a film képei, kockái „beszélnek”. A filmből levetítenek egy részt, majd a vetítést megállítják és a diákoknak folytatniuk kell a történetet. Utána elindítják a vetítést, majd összevetik az elhangzottakat és a filmbeli folytatást.
A film elemzésekor a történelmi valóságot is figyelembe veszik. Hangsúlyt fektetnek a filmművészet sajátos nyelvezetének, szókincsének elsajátítására.
A diákok prezentációs képességét is fejlesztik. Megkapják azt a lehetőséget is, hogy a film egyik vagy másik szereplőjének magatartását játsszák el, saját szöveg elmondásával. De arra is lehetőség van, hogy a látott filmről alkotott véleményt színpadról mondhassák el.
A kolozsvári tanárokkal folytatott beszélgetések során felvetődött a kérdés, éppen az európai projektek kapcsán, miképpen elemzik a diákokkal a filmekben bemutatott erőszak kérdését, vagy a film manipulatív jellegét. Ehhez fontos a fiataloknak megérteniük, hogyan keletkezik a fikció. El kell mondani előttük, hogyan, milyen technikát felhasználva, rögzítették képi nyelvben a történteket. Arra törekednek, hogy a diák megértse a fikció eredetét, képben való rögzítésének technikáját.
Nagyon sok diáknak lehetősége van arra, hogy marok telefonjával képsorokat rögzítsen, filmezvén a körülötte levő valóságot. Az eseményeket figyeleve pedig jobban megismerheti azokat az adottságait, melyek a körülötte levő világ megfigyelést elősegítik.
A TIFF egyben lehetőséget teremtett (Let’s Go Digital program keretében), hogy a 125 jelentkezőből kiválasztott 15 diák, megfelelő szakemberek segítségével, filmeket készítsen, a forgatókönyvírástól egészen a kész alkotásig. Az elkészített filmek közül egy néhányat bemutattak a közönségnek.
Pusztai Péter rajza
2010. augusztus 2. 11:48
„A film elemzésekor a történelmi valóságot is figyelembe veszik.”
Szép tőlük, hogy olyan semmiségeket is figyelembe vesznek, mint amilyen a történelmi valóság ! Meg vagyok lepődve.
2010. augusztus 2. 16:38
Fricikém, a te éles elméddel uborkát lehetne gyalulni…!!!:-)
2010. augusztus 2. 17:00
Azt. Uborkát. Erre különös hangsúlyt fektetek. Remélem, Rik Vermeulen (Hollandia), a TIFF ügyvezető igazgatója egy marok telefonnal éppen az európai projektek kapcsán, vagy a Let’s Go Digital program keretében), megfelelő szakemberek segítségével egyszer engem is elvisz a moziba, hogy az eseményeket figyeleve, jobban megismerhessem azokat az adottságaimat, melyek a körülöttem levő világ megfigyelést elősegítik. Teljesen világos.
2010. augusztus 2. 18:22
Ez se semmi:
„fontos a fiataloknak megérteniük, hogyan keletkezik a fikció.”
Frici, te tudod, hogyan keletkezik a fikció…???:-)))
szerintem néha meg kell kapálni, és kinő.
2010. augusztus 2. 21:05
Jó, hát ezt el lehet tréfálni, ezzel nincs is semmi baj, de ha véletlenül valakit mégis érdekel a fikció és a hozzá fűződő, nem kevés probléma – többek között az is, hogyan keletkezik és milyen ellentmondásokat gerjeszt a művészetben -, akkor lapozzon bele Umberto Eco: Hat séta a fikció erdejében c. munkájába (Európa Könyvkiadó, Budapest, 2000 – alig 200 oldal) és remek olvasmányban lesz része. Mintha csak regényt olvasna. Persze, ajánlom a cikkírónak is, a közhelyes fogalmazás csábításai ellen…
2010. augusztus 3. 01:35
Persze, persze, hisz tudod, ez csak káka a csomón….:-) évődünk egymással
jó fej az az Eco!
2010. augusztus 3. 04:21
Ezt írja Cseke : ” ajánlom a cikkírónak is, a közhelyes fogalmazás csábításai ellen…”
Szóval, szerinte a közhelyes fogalmazásnak csábító ereje van. Ilyet még nem hallottam. Csak azt, hogy aki írásra adja a fejét, szeretne jól, érthetően és világosan írni, esetleg művészien, vagy tudományosan. A közhelyes fogalmazás nem csupán otromba, taszító, utálatos, hanem még rusnya is. Ezért nem tanítják sehol a világ egyetemein a közhelyes fogalmazást. És magára valamit is adó újság sem közöl közhelyes fogalmazást. És hogy beszéljünk még világosabban : a szerkesztő a cikkírónak ne ajánljon semmit. (Ha ezt egyáltalán megteheti !) Mondja azt a cikkírónak, írását nem közli, mert rossz. Úgy, ahogy van.