Száz év – nagy háború: Bertolt Brecht
Legenda a halott katonáról
1
S mert harc dúlt négy tavaszon át,
s a béke még jelt sem adott,
levonta hát a konzekvenciát,
és így lett hősi halott.
2
De a háború csak folyt tovább,
ezért szánta meg őt
a nagy Császár, a katonát,
hogy meghalt idő előtt.
3
A sírok fölött a nyár robogott,
a katona már aludt,
a katonaorvosi bizottság
éjjel megalakult.
4
A bizottság isten kertjébe ment,
hogy meglelje nyomát.
Megszentelt ásókkal ásta ki
az elesett katonát.
5
A doktor megnézte akkurátusan
őt, vagy mi belőle maradt,
és úgy találta: harcképes ugyan,
de a veszélyben megszaladt.
6
S magukkal vitték rögtön
a katonát, szép volt az éjszaka.
Látszott, ha nem volt fönt
sisak, a csillagos haza.
7
Tüzes pálinkát töltöttek rothadó
testébe, míg belefért,
két nővért lógattak karjaiba,
s egy félpucér nőszemélyt.
8
S mert ontja a rothadás-szagot,
egy pap kisérgeti,
tömjént lóbál fölötte,
hogy ne bírjon bűzleni.
9
A rezesbanda gyors indulót
csinbummozik neki,
s a katona lép, ahogy tanulta rég,
lábát seggből lökve ki.
10
Testvéri karral átöleli
két szanitéc, s vele megy.
Másként a mocsokban kötne ki,
s az lenne szép eset!
11
Halottas ingén virul a
fekete-fehér-piros;
előtte hordják: már nem látható
a szinektől a kosz.
12
Egy frakkos úr is keményitett
ingmellben előtte ment,
mint német ember, tudja jól,
hivatása mit jelent.
13
Csinbum, az osztag a sötét
műúton menetel,
s a katona szédeleg velük,
mint viharban a hópehely.
14
Jajongnak a macskák és kutyák,
a patkány dühöngve neszez:
mi nem leszünk soha franciák,
mivelhogy szégyen ez.
15
És mind odacsődültek a nők,
ahogy mentek a sok falun át.
Bókoltak a fák, telihold sütött,
és zengték a hurrát.
16
Csinbum, és nő és pap és kutya!
És visszavárunk nagyon!
S középen a holt katona,
mint egy részeg majom.
17
És olykor senkise látta meg,
ahogy mentek a falvakon át,
eltakarták az emberek,
a csinbumok és hurrák.
18
Nem látta senkisem, annyian
táncoltak s ujjongtak ott.
Csak fentről látszott, de ott senki sincs,
csupán a csillagok.
19
A csillagok nincsenek mindig ott,
hajnalpír közeleg.
De a katona, ahogy tanulta rég,
hősi halálba megy.
Eörsi István fordítása
Pusztai Péter rajza